Már a tegnapi nap után is sejtettem, de a mai nap után teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy Gabriel a világ legrendesebb fiúja.
Alig aludtam, részben mert a tegnapi nap max az unatkozásban fáradtam volna el, másrészt vártam a találkozást vele. Már kezdett világosodni, mikor végre a REM fázis azon szakaszába értem, ahonnan már csak váratlan esemény történésére kelnék fel. Emmának hála ez nagyjából három óra alvás után következett be. Mivel ha a tegnapiakat nem értettem félre, Emma első látásra beleszeretett Christianba, ezért mindent megtett, hogy felhívja magára a figyelmet. Kezdte volna egy mély kivágású pólóval, amit azonban nem talált. Még rólam is leszedte az ágyneműt, és a párnám alá is benézett, amit azért elég komoly lakhelysértésnek veszek. Őrült hisztit vágott le, Sue-val összenéztünk, ő is fáradt volt, de nem tudtunk mit kezdeni.
Sara azonban magasról tett a barátnője rohangálására, a legnagyobb lelki nyugalomban leült a tükör elé szépítkezni. Emma agya erre felforrt.
- Igazán segíthetnél keresni, tudom, hogy elhoztam! - konkrétan beállt Sara és a tükör közé. Sara erre csak oldalt dőlt, hogy a maradék tükörben még felkenhesse a szájfényét.
- Nem fogok hozzájárulni, hogy nőként mutogasd magad, csak hogy egy fiú felfigyeljen rád. - összefogta szőke haját, majd meglepettségemre odalépett az ágyamhoz.
- Kezd feltűnni másoknak is, hogy Gabriellel vagy. Kérdezték a neved. Megmondtam. Szerintem kezdj el önvédelmi technikákat tanulni.
Korán reggeli jó hír. Mindig is vágytam rá.
Pimaszul csak annyit kérdeztem: - Megtanítasz párra?
- Kizárt. - majd kilibbent az ajtón, és ugyanebben a pillanatban Emma felsikítva lóbálta felénk a keresett pólóját. Sue felnézett a plafonra (szerintem magában hálát adott az égieknek), és visszazuhant az ágyába.
Én feladtam, és kikászálódtam az ágyból. Óvatosan már rá mertem lépni a bekötött lábamra, így sántikálva és nagyon lassan eljutottam a fürdőig.
Peter jött a reggelimmel.
- Nem muszáj mindig itt lenned, tudom, hogy inkább a fiúkkal kajálnál... - de ő csak megvonta a vállát.
- Azt hiszem elülök majd onnan. Mikor gondolsz újra jönni?
- Nem rajtam múlik, de ha a ma délutánom is olyan eseménydús lesz, mint a tegnapi, akkor kitépem a hajam, és ha három órámba is fog kerülni, de elmegyek a vacsorára.
Az univerzumom meghallgathatott, ugyanis Gabriel jelent meg az ajtóban. Kicsit furcsán nézett ránk, de nem érdekelte különösebben a kis társaságunk.
- 'Reggelt és jóétvágyat. - épp televolt a szám, és egy akkorát nyeltem, hogy a holdról is hallhatták. Feltünt, hogy Peter Gabrielt bámulja, eléggé elkábulva.
Oké, egy térdig érő koptatott farmert és egy szürke trikót viselt, így látszódtak a karizmai, lábán a kék Converssel. Barnás haján a pilótaszemüveg pihent. Zöld szemei csak úgy világítottak.
- Neked is jó reggelt. - mosolyodtam el. Az enyém már biztos az. Emmától és a kialvatlanságtól függetlenül. Peter még mindig bámulta, úgyhogy enyhén megböktem, mire összeszedte magát, és köszönt.
A következő pillanatban elnézést kérve kirohant az ajtón.
Egy ideig néztünk utána, de aztán Gabriel hozzám fordult.
- Öltözz, indulnunk kell.
Szerencsére nem ettem, mert tuti félrenyeltem volna.
-Hova?
- Ki az építkezésre. - akkora mosolyra húzódott a szája, mint a kínai nagyfal.
- De... de én nem birok. A lábam... - kivette a zsebéből a csörgő kulcsokat.
- Elkértem a terepjárót Mr. Korps-tól. A tegnapi Paintes medvéd után nem akarok új műalkotást látni.
- Kutya volt! - nevettem sértetten, és közben ki bicegtem a fürdőbe. A tükörbe nézve nem tudtam levakarni azt a fránya mosolyt az arcomról. A gondolataim kavarogtak, a szívem örömtáncot járt. Kilépve az ajtón láttam, hogy Gabriel pont a gépemet teszi el. Kicsit habozva azért megkérdezte, hogy nem e baj, nekem pedig eszembe jutott, hogy az ingjét is magammal vigyem. Mikor meglátta a zöld anyagot a kezembe, huncutul mosolyogni kezdett, én meg persze totál vörös fejjel indultam el.
- Tudok valahogy segíteni? - szerintem azért volt mellettem, hogy esés esetén elkapjon, mert néha nekiálltam inkább egy lábon ugrálni.
- Nem, már kezdem megszokni. Messze van a kocsi? - már a teraszról leérve kifulladtam.
Nem volt, így bicegve elindultam. Egyik lábamon a tornacipő, másikon a sima kötés. Miután segített beszállni (konkrétan felemelt, wow!), átment az ő térfelére, és elindultunk. Feltűnt, hogy olyan irányba megyünk, ahol még nem voltam.
- Tudod, kezdek kicsit félni, hogy elviszel valami kies vidékre, és otthagysz...- tűnődtem, mire ő elnevette magát.
- Ez egy kerülő út, kicsit hosszabb, de az autók általában erre járnak. - magyarázta. Így már érthetőbb volt.
Egyre nagyobb nyüzsgést hallva aztán megérkeztünk. Meglepődve néztem körbe, ugyanis olyan sokat haladtak, hogy már a tetőszerkezetet rakták össze.
Gabriel segített leszállni, én meg próbáltam kerülni a gyilkos női pillantásokat. Esélyem sem volt rá, ugyanis az összes létező irányból néztek.
- Leülsz a hűvösbe, úgy jó lesz? - alig hallottam mit mond, mert hirtelen mindenki minket nézett, a munka megállt.
- Öhm, oké. - el is indultam, próbáltam sietni, a lábam kegyetlenül fájni kezdett, de sikeresen bemenekültem a fák közé.
- Na, de most már menj dolgozni. - szóltam rá Gabrielre, aki a fényképezőgépemet hozta utánam. Ő csak elmosolyodott, és elindult vissza.
A délelőtt lassan telt, Gabriel néha felém nézett, de ilyenkor érdekes mód hirtelen mindig ott termett valamelyik lány. Mintha valamilyen néma szerződés lenne köztük, még jeleztek is egymásnak.
Girlpower maximálisan. Már értem, miről beszélt Sara.
És ha normális lennék, akkor meghúztam volna magam csendesen.
Ehelyett felspanolt a dolog. Életemben először éreztem, hogy irigyek rám. Pedig Gabriel nem volt a pasim, egyszerűen csak figyelt rám.
Rájöttem, hogy eddig hülye voltam. Próbáltam olyan lenni, mint azok a lányok, akik épp most próbálnak vele flörtölni.
Esélyem sem volt olyannak lenni.
És most már nem is akarok.
Ebédidőben Gabriel hozott nekem egy szendvicset, majd Bennel, a haverjával együtt leültek mellém (!). Filmekről beszélgettek, amikhez én nem igazán tudtam hozzászólni, ezért csendben elvoltam. Ellenben Northy, és a barátnői (inkább falkája, csatlósai, én már nem tudom) Ben mellé telepedtek le, és egyből beleszóltak, hogy a "Bajos csajok" milyen jó film, és hogy Georgina egy királynő. A szám elé kaptam a kezem, nehogy hangosan felnevessek, a fiúk pedig legalább öt másodpercig nézték őket pislogás nélkül, majd belőlük is felszakadt a röhögés.
A lányok arcáról lehervadt a mosoly, de meglátták, hogy a vállam rázkódik a nevetéstől.
- Te pontosan miért is nevetsz? - természetesen Northy volt, és gyorsan rájöttem, hogy a kérdés nekem szól.
Ben megelőzőtt: - Northy, ne szólj már be neki állandóan.
- Nem, Ben, köszi, de hagyd csak nyugodtan, meg tudom magam védeni. - húztam ki magam, és a szemem sarkából láttam, hogy Gabriel enyhén elmosolyodik. Ezt biztatásnak vettem. A lányok amolyan "mondjad, ne kímélj" arccal néztek rám. Mind. (Biztos létezik valamilyen jel, mert néha nagyon egyszerre mozognak).
- Viselkedésre valóban hasonlítasz a "királynőre", csak ugye Georgina szőke, te pedig fekete hajú vagy. - erre diadalittasan elmosolyodott, és automatikusan megrázta a haját, én pedig folytattam - ,de őt elüti a busz.
A fiúk felnevettek, a lányoknak nagyjából fél perc kellet, hogy felfogják és megértsék, mire utalok. Mikor ez megtörtént, tökéletes szinkronban felálltak, és otthagytak minket. Én kissé elpirultam, a fiúk viszont bevontak a beszélgetésbe. Ben kedvenc filmje (mekkora meglepetés) a Vasember volt, Gabrielé pedig a Keresztapa.
Igazi pasik.
Mikor arról kérdeztek, hogy melyik az enyém, nem tudtam dönteni, úgyhogy benyögtem, hogy épp az, amelyik aktuális. Jelenleg a Ha/ver 1-2.
Elég furcsa fejet vágtak, én pedig kicsit megijedtem, hogy esetleg túl durvának tartanak majd. A konkrét véleményüket nem tudtam meg, ugyanis egy újabb lánysereg jött oda.
Tuti összebeszéltek.
Nem sok idejük volt, ugyanis az ebédidő lejárt, én pedig átcuccoltam egy másik helyre, hogy onnan figyeljem az építkezést.
Gabriel továbbra is oda-oda pillantgatott, amitől persze kiült az az idióta vigyor az arcomra.
Megbolondít, és ez fura. Nem vagyok az a vigyorgós, pirulós fajta, és ő mégis kihozta belőlem. Itt ülök az ingében, elszenvedem a rengeteg gyilkos pillantást, ki merek állni magamért, és elkezdtem barátkozni másokkal is.
Nagyon tetszett Gabriel.
Azonban üröm az örömben, hogy nem tudtam, ő miként kezel engem. Húgaként? Haverjaként? Lányként?
Megbízhatok e benne?
Ilyen nagyszerű gondolatokkal töltöttem a délutánt, miközben készítettem pár zoom-olt fotót. Egy idő után azonban elég komolyan rámtört a fáradtság, a szemhéjam le akart csukódni.
Betett a minimális alvás és a semmit tevés.
Lefeküdtem az egyik padra, fejem alá gyűrve Gabriel ingét, és becsuktam a szemem. Nem akartam aludni, csak egy pár percet pihenni, de bénaságomra legyen mondva, elaludtam.
Eszméletlen jó dolog arra kelni, hogy Gabriel szólítgat, és ott guggol előttem.
- Nem akartam elaludni - nyöszörögtem, miközben felhúzott a padról.
- Én meg nem akartalak felkelteni, de vissza kell, hogy vigyelek. - mosolygott rám.
Így megindultunk a kocsi felé, de most nem siettem. Nem érdekelt. Gabriel megint felemelt (duplawow), és megindultunk.
- Estére diszkó lesz, ugye nem akarsz menni? - kérdezte, miközben az utat figyelte. A pilótaszemüveg a szemén, egyik kezével a kormányt fogta. Alig bírtam ki, hogy ne bámuljam folyamatosan.
- Hát, nem terveztem, meg nem épp az én világom... - egy kis habozás után megkérdeztem - te mész?
- Nem, inkább megyek hozzád dumálni. - és megajándékozott egy huncut mosollyal.
Nem sok hiányzott, hogy kiessek a kocsiból. Pár mély levegővétel után megnyugodtam (valamennyire).
- Oké, akkor vacsi után gyere, mert ma már nincs kedvem elrekesztve enni a többiektől.
A táborba már szinte mindenki visszaért a programjáról, így eléggé megbámultak minket, vagyis azt hiszem inkább Gabrielt, ahogy a kocsival szlalomozgat. A fiúk odaüvöltöttek és integettek, a lányok pedig csak ámultak.
Közben megláttam Petert, ő is leesett állal figyelt, neki odakiabáltam, hogy várjon meg, megyek vele kajálni, ő pedig csak bólintott, és elindult a mi bungalónk felé.
- Köszi, hogy... hát megmentettél. - már a terasz lépcsőjén álltam, ő épp visszaült a kocsiba.
- Vacsora után találkozunk. - majd beindította a kocsit, és visszavitte.
A vacsoránál Tom konkrétan letámadott, és átölelve a vállamat beszélgetés közben folyamatosan maga felé húzott. Míg harmadik nap csak nevettem volna, most zavart. Sara-ék máshol találtak társaságot, így tőlük legalább megszabadultunk. Azt hiszem Peter is megpróbálja magát túltenni Tomon, mert felszabadultan beszélgetett a többiekkel. Tom kezét próbáltam lelökni, kevés sikerrel. Valamiről beszélt, fogalmam sincs miről, mert akaratlanul is Gabrielt kerestem, aki valószínűleg a terem teljesen másik végében volt.
- Estére elvárom, hogy táncolj velem. - kacsintott rám Tom.
- Ó, nem megyek... tudod, a lábam... - mentegetőztem.
- Most is itt vagy!
- Igen, de bulizni még nem birok... - nevetgéltem idiótán. Azt már nem tettem hozzá, hogy valószínűleg már járni se, ugyanis jó párszor belerúgott az asztal alatt.
- Ja, értem. Akkor majd bepótoljuk. - kacsintott rám.
Remélem nem lesz ilyen alkalom.
Mindenki nagyon izgatott volt az este miatt, néhány lány hajcsavaróval a fején rohangált, mások már elkezdtek alapozni az estére, láttam egy házikót, ahol bent nyomorogtak a fiatalok, és buliztak. Peter is elrohant készülődni, állítása szerint megismerkedett egy (nagy valószínűséggel) meleg fiúval, úgyhogy sok szerencsét kívántam neki, és elváltak az útjaink.
Konkrétan belezuhantam az ágyba, rendesen lefárasztott a visszaút. Másfelől viszont izgatott voltam. Nagyjából fél óra múlva megjelent Gabriel, ingben (!) és széles mosollyal. Az ágyam végében állt meg. Megint. Ezt már nem tudtam szó nélkül hagyni.
- Figyu, nem tudom, hogy udvarias akarsz e lenni, vagy mi, de miért mindig az ágyam végében állsz meg, mikor nyugodtan le is ülhetnél? - fakadtam ki.
- Nem akarok úgy viselkedni, mint aki otthon érzi magát - mosolygott, majd lépett kettőt felém - de ha így jobb... - és leült mellém az ágyra törökülésben, a hátát pedig az ágytámlának nyomta. Én pedig beszorultam a fal és Gabriel közé. Nem, tényleg nem volt rossz.
Sue vágódott be a szobába, majd végigfutva berohant a fürdőbe. Összenéztünk Gabriellel, majd feltápászkodva utána mentem.
Halkan kopogtam, és szólítgattam.
- Sue... mi történt? - hallottam, hogy szipog bent. - Sue, csak én vagyok itt, elmondhatod.
Erre kinyílt az ajtó, és kisírt szemű szobatársnőm gyorsan elhadarta. Látta Austint egy másik 14 éves lánnyal (elég nagy híre van, valami Joclyn), és táncoltak, meg Austin "úgy nézett rá", ettől pedig Sue kiakadt.
Gabriel is megjelent, mire Sue kicsit szúrós szemmel nézett rám, de azért meghallgatta a fiút.
- Ilyenkor nem elrohanni kell, hanem indokot adni, hogy ő érezze magát rosszul. - erre furán néztem rá, mire megmagyarázta - ilyesmit szoktak a lányok egymásnak tanácsolni nem?
Erre Sue is elnevette magát.
-Igazad van. Vissza megyek. Jól fogom magam érezni...- és megindult az ajtó felé, tovább mantrázva magának.
S tényleg visszament.
Újra elhelyezkedtünk az ágyon, és Gabriel megkérdezte, hogy miért épp a Ha/Ver. Én pedig elmagyaráztam neki a szuperhősök nehézségeit, meg minden ilyesmit.
S beszélgettünk. Túl sokat, hogy részletezzem, de mesélt a húgáról, én meséltem a barátaimról (gyors téma volt), zenéről, filmről, sorozatról... Szóval mindenről.
Már legalább két órája ott volt, mikor hirtelen megint kinyílt az ajtó, és beesett (!) rajta egy pár. Nem volt nehéz felismernem Emma tüsi haját és Christian szőke fejét. Ekkor észrevették, hogy más is jelen van (ami vicces, mert fel volt csapva a lámpa), vihogva elnézést kértek, majd visszabújtak egymás szájába, és (valószínűleg) Christian háza felé vették az irányt.
- Én voltam már pár táborban, de... - kezdte Gabriel, miközben még mindig azt a pontot figyeltük, ahol az előbb feküdtek.
- ... de ez eddig a legfurább. - fejeztem be a mondatát, és elnevettük magunkat.
Sara megjelenése vetett véget az esténknek, a szokásos "Pasik, kifelé!" üvöltésével.
- Szerintem jót tenne neked egy pasi, Sara. - tápászkodott fel az ágyamról Gabriel.
- Egy nőnek... - kezdte, de belefojtottam a szót - nem kell pasi, hogy elérje a céljait. Tudjuk.
Sara rám mordult, majd a fürdő felé vette az irány, Gabriel pedig búcsúzni készült.
- Holnap találkozunk. Nem tudom, hogy ki bírlak e vinni megint... - túrt bele a hajába idegesen.
- Holnap délelőtt megyek a dokihoz, majd utána meglátjuk, mi lesz - nyugtattam meg.
- Hát, akkor... jó éjt. - szólt vissza még az ajtóból mosolyogva, én pedig ugyanúgy vigyorogtam vissza rá.
- Neked is. - majd elment.
A fejemet a párnába fúrva mosolyogtam és gondoltam vissza az estére.
Van olyan, mikor az ember meg tudja lepni saját magát. Így jártam én most.
Maradni akarok a táborban.
Alig aludtam, részben mert a tegnapi nap max az unatkozásban fáradtam volna el, másrészt vártam a találkozást vele. Már kezdett világosodni, mikor végre a REM fázis azon szakaszába értem, ahonnan már csak váratlan esemény történésére kelnék fel. Emmának hála ez nagyjából három óra alvás után következett be. Mivel ha a tegnapiakat nem értettem félre, Emma első látásra beleszeretett Christianba, ezért mindent megtett, hogy felhívja magára a figyelmet. Kezdte volna egy mély kivágású pólóval, amit azonban nem talált. Még rólam is leszedte az ágyneműt, és a párnám alá is benézett, amit azért elég komoly lakhelysértésnek veszek. Őrült hisztit vágott le, Sue-val összenéztünk, ő is fáradt volt, de nem tudtunk mit kezdeni.
Sara azonban magasról tett a barátnője rohangálására, a legnagyobb lelki nyugalomban leült a tükör elé szépítkezni. Emma agya erre felforrt.
- Igazán segíthetnél keresni, tudom, hogy elhoztam! - konkrétan beállt Sara és a tükör közé. Sara erre csak oldalt dőlt, hogy a maradék tükörben még felkenhesse a szájfényét.
- Nem fogok hozzájárulni, hogy nőként mutogasd magad, csak hogy egy fiú felfigyeljen rád. - összefogta szőke haját, majd meglepettségemre odalépett az ágyamhoz.
- Kezd feltűnni másoknak is, hogy Gabriellel vagy. Kérdezték a neved. Megmondtam. Szerintem kezdj el önvédelmi technikákat tanulni.
Korán reggeli jó hír. Mindig is vágytam rá.
Pimaszul csak annyit kérdeztem: - Megtanítasz párra?
- Kizárt. - majd kilibbent az ajtón, és ugyanebben a pillanatban Emma felsikítva lóbálta felénk a keresett pólóját. Sue felnézett a plafonra (szerintem magában hálát adott az égieknek), és visszazuhant az ágyába.
Én feladtam, és kikászálódtam az ágyból. Óvatosan már rá mertem lépni a bekötött lábamra, így sántikálva és nagyon lassan eljutottam a fürdőig.
Peter jött a reggelimmel.
- Nem muszáj mindig itt lenned, tudom, hogy inkább a fiúkkal kajálnál... - de ő csak megvonta a vállát.
- Azt hiszem elülök majd onnan. Mikor gondolsz újra jönni?
- Nem rajtam múlik, de ha a ma délutánom is olyan eseménydús lesz, mint a tegnapi, akkor kitépem a hajam, és ha három órámba is fog kerülni, de elmegyek a vacsorára.
Az univerzumom meghallgathatott, ugyanis Gabriel jelent meg az ajtóban. Kicsit furcsán nézett ránk, de nem érdekelte különösebben a kis társaságunk.
- 'Reggelt és jóétvágyat. - épp televolt a szám, és egy akkorát nyeltem, hogy a holdról is hallhatták. Feltünt, hogy Peter Gabrielt bámulja, eléggé elkábulva.
Oké, egy térdig érő koptatott farmert és egy szürke trikót viselt, így látszódtak a karizmai, lábán a kék Converssel. Barnás haján a pilótaszemüveg pihent. Zöld szemei csak úgy világítottak.
- Neked is jó reggelt. - mosolyodtam el. Az enyém már biztos az. Emmától és a kialvatlanságtól függetlenül. Peter még mindig bámulta, úgyhogy enyhén megböktem, mire összeszedte magát, és köszönt.
A következő pillanatban elnézést kérve kirohant az ajtón.
Egy ideig néztünk utána, de aztán Gabriel hozzám fordult.
- Öltözz, indulnunk kell.
Szerencsére nem ettem, mert tuti félrenyeltem volna.
-Hova?
- Ki az építkezésre. - akkora mosolyra húzódott a szája, mint a kínai nagyfal.
- De... de én nem birok. A lábam... - kivette a zsebéből a csörgő kulcsokat.
- Elkértem a terepjárót Mr. Korps-tól. A tegnapi Paintes medvéd után nem akarok új műalkotást látni.
- Kutya volt! - nevettem sértetten, és közben ki bicegtem a fürdőbe. A tükörbe nézve nem tudtam levakarni azt a fránya mosolyt az arcomról. A gondolataim kavarogtak, a szívem örömtáncot járt. Kilépve az ajtón láttam, hogy Gabriel pont a gépemet teszi el. Kicsit habozva azért megkérdezte, hogy nem e baj, nekem pedig eszembe jutott, hogy az ingjét is magammal vigyem. Mikor meglátta a zöld anyagot a kezembe, huncutul mosolyogni kezdett, én meg persze totál vörös fejjel indultam el.
- Tudok valahogy segíteni? - szerintem azért volt mellettem, hogy esés esetén elkapjon, mert néha nekiálltam inkább egy lábon ugrálni.
- Nem, már kezdem megszokni. Messze van a kocsi? - már a teraszról leérve kifulladtam.
Nem volt, így bicegve elindultam. Egyik lábamon a tornacipő, másikon a sima kötés. Miután segített beszállni (konkrétan felemelt, wow!), átment az ő térfelére, és elindultunk. Feltűnt, hogy olyan irányba megyünk, ahol még nem voltam.
- Tudod, kezdek kicsit félni, hogy elviszel valami kies vidékre, és otthagysz...- tűnődtem, mire ő elnevette magát.
- Ez egy kerülő út, kicsit hosszabb, de az autók általában erre járnak. - magyarázta. Így már érthetőbb volt.
Egyre nagyobb nyüzsgést hallva aztán megérkeztünk. Meglepődve néztem körbe, ugyanis olyan sokat haladtak, hogy már a tetőszerkezetet rakták össze.
Gabriel segített leszállni, én meg próbáltam kerülni a gyilkos női pillantásokat. Esélyem sem volt rá, ugyanis az összes létező irányból néztek.
- Leülsz a hűvösbe, úgy jó lesz? - alig hallottam mit mond, mert hirtelen mindenki minket nézett, a munka megállt.
- Öhm, oké. - el is indultam, próbáltam sietni, a lábam kegyetlenül fájni kezdett, de sikeresen bemenekültem a fák közé.
- Na, de most már menj dolgozni. - szóltam rá Gabrielre, aki a fényképezőgépemet hozta utánam. Ő csak elmosolyodott, és elindult vissza.
A délelőtt lassan telt, Gabriel néha felém nézett, de ilyenkor érdekes mód hirtelen mindig ott termett valamelyik lány. Mintha valamilyen néma szerződés lenne köztük, még jeleztek is egymásnak.
Girlpower maximálisan. Már értem, miről beszélt Sara.
És ha normális lennék, akkor meghúztam volna magam csendesen.
Ehelyett felspanolt a dolog. Életemben először éreztem, hogy irigyek rám. Pedig Gabriel nem volt a pasim, egyszerűen csak figyelt rám.
Rájöttem, hogy eddig hülye voltam. Próbáltam olyan lenni, mint azok a lányok, akik épp most próbálnak vele flörtölni.
Esélyem sem volt olyannak lenni.
És most már nem is akarok.
Ebédidőben Gabriel hozott nekem egy szendvicset, majd Bennel, a haverjával együtt leültek mellém (!). Filmekről beszélgettek, amikhez én nem igazán tudtam hozzászólni, ezért csendben elvoltam. Ellenben Northy, és a barátnői (inkább falkája, csatlósai, én már nem tudom) Ben mellé telepedtek le, és egyből beleszóltak, hogy a "Bajos csajok" milyen jó film, és hogy Georgina egy királynő. A szám elé kaptam a kezem, nehogy hangosan felnevessek, a fiúk pedig legalább öt másodpercig nézték őket pislogás nélkül, majd belőlük is felszakadt a röhögés.
A lányok arcáról lehervadt a mosoly, de meglátták, hogy a vállam rázkódik a nevetéstől.
- Te pontosan miért is nevetsz? - természetesen Northy volt, és gyorsan rájöttem, hogy a kérdés nekem szól.
Ben megelőzőtt: - Northy, ne szólj már be neki állandóan.
- Nem, Ben, köszi, de hagyd csak nyugodtan, meg tudom magam védeni. - húztam ki magam, és a szemem sarkából láttam, hogy Gabriel enyhén elmosolyodik. Ezt biztatásnak vettem. A lányok amolyan "mondjad, ne kímélj" arccal néztek rám. Mind. (Biztos létezik valamilyen jel, mert néha nagyon egyszerre mozognak).
- Viselkedésre valóban hasonlítasz a "királynőre", csak ugye Georgina szőke, te pedig fekete hajú vagy. - erre diadalittasan elmosolyodott, és automatikusan megrázta a haját, én pedig folytattam - ,de őt elüti a busz.
A fiúk felnevettek, a lányoknak nagyjából fél perc kellet, hogy felfogják és megértsék, mire utalok. Mikor ez megtörtént, tökéletes szinkronban felálltak, és otthagytak minket. Én kissé elpirultam, a fiúk viszont bevontak a beszélgetésbe. Ben kedvenc filmje (mekkora meglepetés) a Vasember volt, Gabrielé pedig a Keresztapa.
Igazi pasik.
Mikor arról kérdeztek, hogy melyik az enyém, nem tudtam dönteni, úgyhogy benyögtem, hogy épp az, amelyik aktuális. Jelenleg a Ha/ver 1-2.
Elég furcsa fejet vágtak, én pedig kicsit megijedtem, hogy esetleg túl durvának tartanak majd. A konkrét véleményüket nem tudtam meg, ugyanis egy újabb lánysereg jött oda.
Tuti összebeszéltek.
Nem sok idejük volt, ugyanis az ebédidő lejárt, én pedig átcuccoltam egy másik helyre, hogy onnan figyeljem az építkezést.
Gabriel továbbra is oda-oda pillantgatott, amitől persze kiült az az idióta vigyor az arcomra.
Megbolondít, és ez fura. Nem vagyok az a vigyorgós, pirulós fajta, és ő mégis kihozta belőlem. Itt ülök az ingében, elszenvedem a rengeteg gyilkos pillantást, ki merek állni magamért, és elkezdtem barátkozni másokkal is.
Nagyon tetszett Gabriel.
Azonban üröm az örömben, hogy nem tudtam, ő miként kezel engem. Húgaként? Haverjaként? Lányként?
Megbízhatok e benne?
Ilyen nagyszerű gondolatokkal töltöttem a délutánt, miközben készítettem pár zoom-olt fotót. Egy idő után azonban elég komolyan rámtört a fáradtság, a szemhéjam le akart csukódni.
Betett a minimális alvás és a semmit tevés.
Lefeküdtem az egyik padra, fejem alá gyűrve Gabriel ingét, és becsuktam a szemem. Nem akartam aludni, csak egy pár percet pihenni, de bénaságomra legyen mondva, elaludtam.
Eszméletlen jó dolog arra kelni, hogy Gabriel szólítgat, és ott guggol előttem.
- Nem akartam elaludni - nyöszörögtem, miközben felhúzott a padról.
- Én meg nem akartalak felkelteni, de vissza kell, hogy vigyelek. - mosolygott rám.
Így megindultunk a kocsi felé, de most nem siettem. Nem érdekelt. Gabriel megint felemelt (duplawow), és megindultunk.
- Estére diszkó lesz, ugye nem akarsz menni? - kérdezte, miközben az utat figyelte. A pilótaszemüveg a szemén, egyik kezével a kormányt fogta. Alig bírtam ki, hogy ne bámuljam folyamatosan.
- Hát, nem terveztem, meg nem épp az én világom... - egy kis habozás után megkérdeztem - te mész?
- Nem, inkább megyek hozzád dumálni. - és megajándékozott egy huncut mosollyal.
Nem sok hiányzott, hogy kiessek a kocsiból. Pár mély levegővétel után megnyugodtam (valamennyire).
- Oké, akkor vacsi után gyere, mert ma már nincs kedvem elrekesztve enni a többiektől.
A táborba már szinte mindenki visszaért a programjáról, így eléggé megbámultak minket, vagyis azt hiszem inkább Gabrielt, ahogy a kocsival szlalomozgat. A fiúk odaüvöltöttek és integettek, a lányok pedig csak ámultak.
Közben megláttam Petert, ő is leesett állal figyelt, neki odakiabáltam, hogy várjon meg, megyek vele kajálni, ő pedig csak bólintott, és elindult a mi bungalónk felé.
- Köszi, hogy... hát megmentettél. - már a terasz lépcsőjén álltam, ő épp visszaült a kocsiba.
- Vacsora után találkozunk. - majd beindította a kocsit, és visszavitte.
A vacsoránál Tom konkrétan letámadott, és átölelve a vállamat beszélgetés közben folyamatosan maga felé húzott. Míg harmadik nap csak nevettem volna, most zavart. Sara-ék máshol találtak társaságot, így tőlük legalább megszabadultunk. Azt hiszem Peter is megpróbálja magát túltenni Tomon, mert felszabadultan beszélgetett a többiekkel. Tom kezét próbáltam lelökni, kevés sikerrel. Valamiről beszélt, fogalmam sincs miről, mert akaratlanul is Gabrielt kerestem, aki valószínűleg a terem teljesen másik végében volt.
- Estére elvárom, hogy táncolj velem. - kacsintott rám Tom.
- Ó, nem megyek... tudod, a lábam... - mentegetőztem.
- Most is itt vagy!
- Igen, de bulizni még nem birok... - nevetgéltem idiótán. Azt már nem tettem hozzá, hogy valószínűleg már járni se, ugyanis jó párszor belerúgott az asztal alatt.
- Ja, értem. Akkor majd bepótoljuk. - kacsintott rám.
Remélem nem lesz ilyen alkalom.
Mindenki nagyon izgatott volt az este miatt, néhány lány hajcsavaróval a fején rohangált, mások már elkezdtek alapozni az estére, láttam egy házikót, ahol bent nyomorogtak a fiatalok, és buliztak. Peter is elrohant készülődni, állítása szerint megismerkedett egy (nagy valószínűséggel) meleg fiúval, úgyhogy sok szerencsét kívántam neki, és elváltak az útjaink.
Konkrétan belezuhantam az ágyba, rendesen lefárasztott a visszaút. Másfelől viszont izgatott voltam. Nagyjából fél óra múlva megjelent Gabriel, ingben (!) és széles mosollyal. Az ágyam végében állt meg. Megint. Ezt már nem tudtam szó nélkül hagyni.
- Figyu, nem tudom, hogy udvarias akarsz e lenni, vagy mi, de miért mindig az ágyam végében állsz meg, mikor nyugodtan le is ülhetnél? - fakadtam ki.
- Nem akarok úgy viselkedni, mint aki otthon érzi magát - mosolygott, majd lépett kettőt felém - de ha így jobb... - és leült mellém az ágyra törökülésben, a hátát pedig az ágytámlának nyomta. Én pedig beszorultam a fal és Gabriel közé. Nem, tényleg nem volt rossz.
Sue vágódott be a szobába, majd végigfutva berohant a fürdőbe. Összenéztünk Gabriellel, majd feltápászkodva utána mentem.
Halkan kopogtam, és szólítgattam.
- Sue... mi történt? - hallottam, hogy szipog bent. - Sue, csak én vagyok itt, elmondhatod.
Erre kinyílt az ajtó, és kisírt szemű szobatársnőm gyorsan elhadarta. Látta Austint egy másik 14 éves lánnyal (elég nagy híre van, valami Joclyn), és táncoltak, meg Austin "úgy nézett rá", ettől pedig Sue kiakadt.
Gabriel is megjelent, mire Sue kicsit szúrós szemmel nézett rám, de azért meghallgatta a fiút.
- Ilyenkor nem elrohanni kell, hanem indokot adni, hogy ő érezze magát rosszul. - erre furán néztem rá, mire megmagyarázta - ilyesmit szoktak a lányok egymásnak tanácsolni nem?
Erre Sue is elnevette magát.
-Igazad van. Vissza megyek. Jól fogom magam érezni...- és megindult az ajtó felé, tovább mantrázva magának.
S tényleg visszament.
Újra elhelyezkedtünk az ágyon, és Gabriel megkérdezte, hogy miért épp a Ha/Ver. Én pedig elmagyaráztam neki a szuperhősök nehézségeit, meg minden ilyesmit.
S beszélgettünk. Túl sokat, hogy részletezzem, de mesélt a húgáról, én meséltem a barátaimról (gyors téma volt), zenéről, filmről, sorozatról... Szóval mindenről.
Már legalább két órája ott volt, mikor hirtelen megint kinyílt az ajtó, és beesett (!) rajta egy pár. Nem volt nehéz felismernem Emma tüsi haját és Christian szőke fejét. Ekkor észrevették, hogy más is jelen van (ami vicces, mert fel volt csapva a lámpa), vihogva elnézést kértek, majd visszabújtak egymás szájába, és (valószínűleg) Christian háza felé vették az irányt.
- Én voltam már pár táborban, de... - kezdte Gabriel, miközben még mindig azt a pontot figyeltük, ahol az előbb feküdtek.
- ... de ez eddig a legfurább. - fejeztem be a mondatát, és elnevettük magunkat.
Sara megjelenése vetett véget az esténknek, a szokásos "Pasik, kifelé!" üvöltésével.
- Szerintem jót tenne neked egy pasi, Sara. - tápászkodott fel az ágyamról Gabriel.
- Egy nőnek... - kezdte, de belefojtottam a szót - nem kell pasi, hogy elérje a céljait. Tudjuk.
Sara rám mordult, majd a fürdő felé vette az irány, Gabriel pedig búcsúzni készült.
- Holnap találkozunk. Nem tudom, hogy ki bírlak e vinni megint... - túrt bele a hajába idegesen.
- Holnap délelőtt megyek a dokihoz, majd utána meglátjuk, mi lesz - nyugtattam meg.
- Hát, akkor... jó éjt. - szólt vissza még az ajtóból mosolyogva, én pedig ugyanúgy vigyorogtam vissza rá.
- Neked is. - majd elment.
A fejemet a párnába fúrva mosolyogtam és gondoltam vissza az estére.
Van olyan, mikor az ember meg tudja lepni saját magát. Így jártam én most.
Maradni akarok a táborban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése