Az utolsó teljes nap.
Azt hittem, mindenki búskomor lesz ez miatt.
Aha, jó vicc.
Mindenki eszét vesztve rohangált, mikor kinéztem az ablakon korán reggel. Először megijedtem, hogy történt valami, de Sara gyorsan megmagyarázta, hogy ez mindig így megy a gálaműsor előtt.
Sara épp a tükör előtt (hol máshol) fonta be a haját. Emmára néztem, miközben Sara felé intettem a fejemmel. Nem értette, majd eltátogtam neki, hogy "Most kérdezzük meg"! Így már nagyokat bólogatott.
- Tudjátok, itt egy tükör, így mindent látok. Semmi kedvem az unalmas kérdéseitekre válaszolgatni.
- Jaj, ne már Sara, most az egyszer, egy pillanatra legyél csacsogó tinilány.
Sara erre a távolba nézett, elmerengett.
- Megtörtént. - majd visszafordult a tükör felé.
- Megőrülök. - álltam a tükör és ő közé. - Legalább egy annyit mondj, hogy... volt csók? - vigyorogtam rá, mire ő a szemét fogadta.
- Biztos nem veled fogom megosztani életem pillanatait. - apró, annyira apró mosoly jelent meg az arcán, amit csak mikroszkóppal lehet látni, de ott volt.
- Hát, oké... Ben már biztos ébren van, ő úgyis elmeséli. - indultam az ajtó felé, remélve, hogy megállít.
Nem tette, csak fújtatott egyet.
- Ilyen ápolatlanul úgyse mész Gabriel elé.
Ú, tényleg, igaza van. Így összekaptam magam, és megindultam a fiúk bungalója felé.
Bent épp párnacsata volt. Korán reggel. Ahogy benyitottam, egy párna csapódott az arcomba.
- Kösz a fogadtatást. - szűrtem a fogaim között, miközben Gabriel nevetve (imádom, mikor nevet.) odajött hozzám, és bocsánatot kért (elég meggyőző érve volt, így elfogadtam).
- Ben - mentem oda az ágyához. - Mindent tudni akarok, és emez a terrorista nem mesél semmit. Mi volt tegnap?
A fiú rám bámult, majd elvihogta magát.
- Júj, mindig akartam egy csajos beszélgetést - torzította el a hangját, és kényesen kapálózott a kezével. - Gyere ülj az ágyra, mindent elmesélek. - Ült törökülésbe, én pedig letelepedtem elé, és izgatottan vártam, hogy elmeséli e, vagy csak szívat. Gabriel nagyon mosolygott, úgyhogy tudtam, hogy ez bizony komoly lesz.
- Délután sétáltunk, meg beszélgettünk, a tóparton, de őszerinte ez túl giccses így, ezért leültünk. Ő beszélt, én bólogattam, sajnos felére sem emlékszem, hogy miről hadovált, de nem tudott ellenállni a charme-omnak - itt kihúzta magát, majd folytatta - így estig beszélgettünk, én nagyon ügyeltem, hogy ne érintsem azokat a témákat, amiket mondtál. Mikor mentünk az átadóra, akkor rám üvöltött, hogy "Ha már annyi bátorságod volt, hogy elhívj, akkor legalább a kezem fogd meg, vagy ölelj át, vagy valami!", így hát azért öleltem át a vállát. - gesztikulált vadul - Este pedig félrehívott, és meg megcsókolt. - itt felsikított, lányosan. - Kicsit megijedtem, de tudod hogy megy ez - legyintett, mintha egy idióta filmben lennénk. - Aztán pedig kijelentette, hogy mostantól a barátnőm, viselkedjek hozzá méltóan és ne hozzak rá szégenyt.
Én szájtátva hallgattam végig amit mond, majd kitört belőlem a röhögés.
- Te kinevetsz a szerelmem miatt? - kérdezte megjátszott sértettséggel Ben.
- Ez az eddigi legromantikusabb sztori, amit hallottam. - töröltem le a könnyeimet, amelyek a nevetés miatt folytak ki.
- Haver - fordult Gabriel felé - ez a csajos beszélgetés nem is hülyeség.
- Oké drágaságom - szólt vissza Gabriel eltorzított hanggal - mostantól minden pénteken kibeszéljük a pasikat.
A szobában levő haverjaik röhögtek, de én bosszús lettem.
- Ez nem is így megy! - vágtam be a durcit, de igazából csak meg akartam védeni a nők becsületét.
- Nem, persze. - fordult felém Gabriel, miközben belepuszilt a hajamba. - Sem te, sem Sara nem ilyenek vagytok. De például Emmáról el tudom képzelni.
Oké, volt abban valami, amit mondott.
- Ben, ma is ugyanazt a fehér inget veszed fel? - láttam, hogy nagyban turkál a kofferében.
- Utálja a fehéret egy pasin, úgyhogy köszönöm a nagyszerű tippedet Rebecca, kis híján meghiúsult az egész.
- De... - ezt nem értettem - azt mondta, hogy "nem baj, ha előkelő"!
- Nos, ez nem jött be, így most fekete ing után kutatok.
- Azt sem hoztál, ember - fordult felé Gabriel röhögve, mire Ben keze megállt a levegőben.
- Basszus, tényleg.
Így reggel ismét megindult a "Bennek fekete ing kell" kutatócsoport, szerencsére a táborvezetőnek, aki a kettes számú fehér inget adta tegnap, volt egy feketéje is, bár már nagyon elege volt belőlünk.
Reggelinél aztán mind leültünk, Ben pedig odalépett Sara mögé, és valamit a fülébe súgott. Az először odapillantott ránk, majd fogta a tányérját, és leült szembe velem, a fiú mellé.
Én vigyorogtam, alig bírtam ki, hogy ne nevessek fel.
- Örülnék Rebecca, ha letörölnéd azt a flancos vigyort a képedről. - nézett rám dühösen Sara, én pedig próbáltam komoly arcot vágni. De aztán találkozott a tekintetünk Peterrel, aki szintén próbálkozott komoly arccal végig nézni az egészet, és egyszerre fejeltük le az asztalt a röhögéstől, amitől persze a tányérok is megugrottak.
- Gab', azt hiszem a barátnőd meghibbant. - hallottam Ben hangját. Gabriel megérintette a hátam, majd visszaszólt.
- Nem az én barátnőm egy pszichopata.
Ben erre nem reagált semmit, ami rossz pont volt.
Ekkor már felnéztem. Ben épp teletömött szájjal evett, Sara pedig kérdőn nézett rá. Majd meglökte, mire a fiú félrenyelt.
- Legalább védj meg!
Ben fulladozott egy ideig, majd végül levegőhöz jutott.
- Te mondtad, hogy egy nő képes magát megvédeni! - szabadkozott Ben. Sara erre eltűnődött, majd igazat adott neki.
Peter az újságról beszélt, hogy holnap reggel mindenki kézhez kapja. Már nagyon várom, hogy elolvashassam az interjúit, és viszontláthassam a képeimet.
Ma mindenki a gálaműsorral foglalkozott, a szakácsok egész nap sütöttek, a fiúk székeket pakoltak, az énekesek, táncosok, drámások sokadszorra próbáltak, mások a színpadot díszítették. Én is próbáltam segédkezni, de semmilyen munkához nem jutottam oda, úgyhogy csak néztem a kavarodást, meg persze Gabrielt, akinek állandóan felhúzódott a hasán a póló, ugyanis, egy utánfutóról pakolják le a székeket.
Állati szexis.
Látom, hogy más lányok is őt bámulják.
Csak épp ők sóvárognak Gabriel után, én pedig valamilyen csoda folytán megkaptam őt. Azt az érzést nem lehet leírni,amit iránta érzek és ha talán az évek múlásával csillapodik is, sosem fog elmúlni.
Szerelmes voltam belé. Teljesen és visszavonhatatlanul.
A színpad felől üvöltözés hallatszott, könnyen kivettem Sara hangját. Épp azért harcolt, hogy az ő legyen az első fellépő a színpadon.
Inkább beleegyeztek, mint hogy vitába szálltak volna vele.
Megértem.
Ben huppan le mellém, majdnem lelökve a padról.
- Figyu - néz rám komolyan, így tudtam, hogy amit most mond, nem viccnek fogja szánni. - Szerinted tetszem neki, vagy csak vagyok, hogy legyek?
Látom az aggódást a szemében, s bár nem tudom a választ, azért megpróbálom megnyugtatni.
- Sara nem tűri meg maga mellett szinte senkit, így az, hogy a pasija vagy, elég sokat elárul arról, hogy hogy érez. - láttam a mosolyt az arcán, ez az, amit várt. - De nem fogsz mellette unatkozni, és érzelgős filmeket nézni, remélem tudod.
- Nem is akarok. Tudod, tetszik, hogy ilyen elszánt és magabiztos. Azt nem tudom, hogy ő meddig fog mellettem lenni, de én bizakodó vagyok. Na, de az uradat azért én védeném a többiektől - mutatott abba az irányba, ahol...
Ó, a francba, hogy sosem adja fel!
- Sok szerencsét! - szól még utánam Ben, én pedig vadul masíroztam Cecill és Gabriel felé. A lány épp, azt hiszem, vizespólót játszik, ugyanis nem elég, hogy Gabrielt locsolgatja, még magára is önt egy adagot "merő véletlenből".
Gabriel nem nevet, csak lerántja magáról a pólót (tripladuplawow!!!!), és rádobja egy padra, majd folytatja a munkát.
Egy pillanatra én is megtorpanok, ahogy meglátom Gabriel felsőtestét. Mert eddig csak sejtetett, de most konkrétan mutogatja.
Nincs kigyúrva, de azért látszanak a szálkás izmok a karján és a hátán. Ó, azokkal a karokkal ölel át engem is. Mikor a hátát simogatom, azokat az izmokat tapintom ki.
Elaléltam e a látványtól? Ó, kis híján összeestem.
Kellett egy perc, mire összeszedtem magam, és megpróbáltam a lábaimra koncentrálni, hogy meginduljanak, és véget vessenek Cecill mellmutogatásának. Mert érdekes mód csak a szürke felsőjének mell része volt vizes.
Gabriel észrevett, és felém indult, mire Cecill arca először elfehéredett, majd dühbe gurult.
- Rebecca, jössz segíteni? - karolta át a derekamat avval a kezével, amit még az előbb csodáltam.
Cecill tüzet okádott, majd a még kezében levő üveg vizet rám öntötte. Fekete pólóban voltam, így csak halványan látszott meg, a lány pedig dühösen a földhöz vágta az üres palackot, és elviharzott.
- Öhm... tudod, így is tetszel - toltam el magamtól Gabrielt, hogy még jobban szemügyre vegyem, és igencsak tetszett, amit látok - de nem lehetne, hogy felvegyél egy pólót? A többi lány miatt...- mutattam körbe, ugyanis szinte minden nőnemű lény szájtátva bámulta.
Még Mrs. Gelty is. Ami azért durva.
- Csak ha megígéred, hogy előtted flangálhatok majd így. - mosolygott huncutul, de nekem a torkomon akadt a szó. Vagy a reggeli. Vagy a levegő, fogalmam sincs. Csak rémülten néztem rá.
- Pe...persze! - nyögtem ki egy mosolyt, mire ő fejcsóválva megcsókolt. Erre persze a többi lány is feleszmélt, és folytatták a munkát csalódottan.
A gálaműsor délután ötkor kezdődött, hogy este még legyen idő bulizni.
A táborlakóknak már négyre ünneplőbe kellett lennünk. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel, Sara a fürdőszobában áriázott (????), Emma pedig nyaktörő mutatványokat csinált a szobában.
Végül felvettem az egyetlen szoknyámat, ami fekete és fehér pöttyök vannak rajta, meg egy laza fehér pólót (mert megint kánikula volt), és felfogtam a hajam.
Mi az utolsó székeken foglaltunk helyet. Gabriel egy egyszerű pólót vett fel, egy világos farmerrel.
- De, nem úgy volt,hogy ki kell öltözni? - néztem rá kétségbeesetten.
- Hosszú nadrágban vagyok ebben a hőségben, ennél jobban már nem tudok kiöltözni.
- Ó, te szegény áldozat. - mosolyogtam rá.
- Tényleg áldozat vagyok, mert megszédítesz evvel a szoknyával. Miért nem hordasz mindig azt? - mosolygott rám, én pedig totál vörös lettem, és másik irányba néztem. - Bocs, nem akartalak zavarba hozni. - fogta meg az államat, hogy rá nézzek.
- Semmi baj. - próbáltam mosolyogni, de nem volt épp őszinte.
A műsor elég érdekes volt, bár végig arra gondoltam, hogy Gabriel a hüvelykujjával köröket ír le a kézfejemen, és hogy ez mennyire jó érzés. Sara erősen nyitott, és mindenki le akarta énekelni/táncolni/színészkedni a másikat. Mivel Gabriel nem volt vevő a kritikáimra, Peterrel súgtunk össze, kiröhögve pár tábortársunkat, akiket valamiért amúgy sem szeretünk.
Cecill mögöttünk sűrűn köhintgetett, egyszer hátrafordultam neki tanácsot adni gyógyszerek terén, ha már ennyire kapar a torka. Fehér pántnélküli toppot viselt, apró farmerszoknyával. Szeme tussal kihúzva, száján vad piros rúzs.
Mint egy prostituált.
Láttam, hogy Tom végig őt bámulja, vagyis inkább a melleit, mire véletlen elnevettem magam.
Természetesen mikor egy drámai jelenet játszódott a színpadon. Többen rám néztek, köztük falubeliek is, akik csak a műsorra látogattak el.
Szétégett az arcom.
Gabriel csak mosolygott rám, és a fejét rázta, amolyan "ne aggódj, nem annyira gáz" stílusban.
De az volt.
A műsor véget ért, nagy nehezen, több, mint három órás volt. Épp kijöttünk a mi sorunkból, mikor Emma futott el mellettem, és ledöntötte Christiant, akinek ez cseppet sem okozott problémát, ott, az út közepén, a földön csókolóztak. A lányon csak egy cicanadrág és egy felső volt, ami fel is csúszott, mutogatva így bronz barna bőrét.
Az idősebbek megbotránkoztak a jeleneten, mi pedig csak megvontuk a vállunkat, egész táboridő alatt ez ment.
Este buli volt, amolyan táborzáró, és ahogy elnéztem a tömeget, kicsit összeszorult a szívem.
Ha valaki nekem tizenhárom napja azt mondja, hogy ebben a táborban megtalálom a szerelmet, a barátot és még jól is fogom magam érezni, hát tuti képen röhögöm.
S mégis. Mindent megkaptam (oké, a börtön már túlzás volt) amit egy táborban lehet.
- Min gondolkozol? - simította meg az arcomat Gabriel, akinek épp az ölében ültem.
- Csak a táboron.
- Hm... elég eseménydús volt, mi? - ölelte át a derekam. - Melyik volt a kedvenc részed? - mosolygott rám, mire odahajoltam, és megcsókoltam.
- Igen, valahogy sejtettem...-motyogta Gabriel vigyorogva.
- Ó, nem, csak megcsókoltalak. Igazából a kedvencem az volt, mikor a sitten töltöttem el egy élménydús napot - ugrattam, mire ő is elröhögte magát.
- Rossz hírű barátnőm van - nézte a számat.
- Cseréld le, csak a baj van vele. - néztem én is az övét, majd nem bírtam ki, és újra megcsókoltam.
Tombolnak a hormonok, nincs mese.
Emmával, Peterrel és Victorral buliztam épp, mikor feltűnt, hogy Sara egyedül ül, és épp ír valamit egy kis noteszbe. A tömegen keresztül odafurakodtam hozzá.
- Gyere velünk bulizni! - mosolyogtam rá szépen, mire lövellt rám egy szánalmas pillantást.
- Nem fogok izzadt testekhez dörgölőzni.
- Hol van Ben?
- Veled és Emmával ellentétben nekünk megmaradt a magánszféránk, így nem lógunk mindig együtt.
Csípőből szóltam volna valamit, de időben visszanyeltem.
- Sara, ez az utolsó este, csak egyszer gyere be közénk, kérlek! - térdeltem le elé, és megpróbáltam bevetni a boci szemeket.
- Egyetlen egy, aztán békén hagysz?
- Cserkész becsület szavamra! - húztam ki magam.
Győzelem!
Sara befurakodott oda, ahol már az előbb is buliztunk, és meglepetésünkre vad fejrázásba és csápolásba kezdett. De ahogy véget ért a szám, kimenekült.
De legalább ezt is megéltük.
Mivel elfáradtam, Gabriel visszakísért a szobámig. De nem akartam elengedni.
Nem búcsúzkodunk, vagy ilyesmi, mert azt már megbeszéltük, hogy minden harmadik nap találkozunk majd, de az utolsó estét mellette akartam eltölteni.
- Nem akarsz... bejönni? - kérdeztem szégyenlősen.
- A másik a barátnőmnek már megígértem, hogy vele töltöm az estét. - mosolygott rám biztatóan, én pedig behúztam magam mögött az ajtón.
Csak feküdtünk az ágyban, ruhástól, nem is beszéltünk. Már majdnem lecsukódott a szemem, mikor az ajtóban két újabb jövevény tűnt fel.
- Próbálj meg halkan osonni. - ismertem fel Sara hangját, így nem volt nehéz kitalálni, hogy Benhez beszél. Aki persze egyből nekiment az asztalnak, és feljajdult. Sara csak sóhajtott egyet, én pedig nem bírtam ki röhögés nélkül, mire persze Gabriel is rákezdett.
- Hé, haver, te is itt vagy? - Ben a sötétben nézelődni próbált.
- Balra, még balra. Na, látod azt a kezet? Épp integetek. - navigálta Gabriel az izomkolosszust, mire az is visszaintett. Hallottam, ahogy Sara homlokon csapja magát.
Ők is elterültek Sara ágyán, bár a lány majdnem leesett róla.
Elfáradva hallgattuk egymás légzését, mikor újabb pár jelent meg.
- Hát ezt nem hiszem el! -csattant fel Sara.
Velünk ellentétben ugyanis Emmáék olyan vad smárt folytattak, hogy beestek az ajtón. Már megint.
- Diszkrétebben fiatalok! - hallottam Ben hangját, mire a pár hirtelen megállt, mint egy szobor.
- Ha nem cuppogjátok végig az estét, és alszotok, akkor maradhattok. - szólt rájuk Sara.
Megértették, bár szerintem nagyon nehezen ment nekik.
Gabriel átölelt, én pedig hozzá húzódtam.
Így aludtunk hatosban,utolsó este.
Azt hittem, mindenki búskomor lesz ez miatt.
Aha, jó vicc.
Mindenki eszét vesztve rohangált, mikor kinéztem az ablakon korán reggel. Először megijedtem, hogy történt valami, de Sara gyorsan megmagyarázta, hogy ez mindig így megy a gálaműsor előtt.
Sara épp a tükör előtt (hol máshol) fonta be a haját. Emmára néztem, miközben Sara felé intettem a fejemmel. Nem értette, majd eltátogtam neki, hogy "Most kérdezzük meg"! Így már nagyokat bólogatott.
- Tudjátok, itt egy tükör, így mindent látok. Semmi kedvem az unalmas kérdéseitekre válaszolgatni.
- Jaj, ne már Sara, most az egyszer, egy pillanatra legyél csacsogó tinilány.
Sara erre a távolba nézett, elmerengett.
- Megtörtént. - majd visszafordult a tükör felé.
- Megőrülök. - álltam a tükör és ő közé. - Legalább egy annyit mondj, hogy... volt csók? - vigyorogtam rá, mire ő a szemét fogadta.
- Biztos nem veled fogom megosztani életem pillanatait. - apró, annyira apró mosoly jelent meg az arcán, amit csak mikroszkóppal lehet látni, de ott volt.
- Hát, oké... Ben már biztos ébren van, ő úgyis elmeséli. - indultam az ajtó felé, remélve, hogy megállít.
Nem tette, csak fújtatott egyet.
- Ilyen ápolatlanul úgyse mész Gabriel elé.
Ú, tényleg, igaza van. Így összekaptam magam, és megindultam a fiúk bungalója felé.
Bent épp párnacsata volt. Korán reggel. Ahogy benyitottam, egy párna csapódott az arcomba.
- Kösz a fogadtatást. - szűrtem a fogaim között, miközben Gabriel nevetve (imádom, mikor nevet.) odajött hozzám, és bocsánatot kért (elég meggyőző érve volt, így elfogadtam).
- Ben - mentem oda az ágyához. - Mindent tudni akarok, és emez a terrorista nem mesél semmit. Mi volt tegnap?
A fiú rám bámult, majd elvihogta magát.
- Júj, mindig akartam egy csajos beszélgetést - torzította el a hangját, és kényesen kapálózott a kezével. - Gyere ülj az ágyra, mindent elmesélek. - Ült törökülésbe, én pedig letelepedtem elé, és izgatottan vártam, hogy elmeséli e, vagy csak szívat. Gabriel nagyon mosolygott, úgyhogy tudtam, hogy ez bizony komoly lesz.
- Délután sétáltunk, meg beszélgettünk, a tóparton, de őszerinte ez túl giccses így, ezért leültünk. Ő beszélt, én bólogattam, sajnos felére sem emlékszem, hogy miről hadovált, de nem tudott ellenállni a charme-omnak - itt kihúzta magát, majd folytatta - így estig beszélgettünk, én nagyon ügyeltem, hogy ne érintsem azokat a témákat, amiket mondtál. Mikor mentünk az átadóra, akkor rám üvöltött, hogy "Ha már annyi bátorságod volt, hogy elhívj, akkor legalább a kezem fogd meg, vagy ölelj át, vagy valami!", így hát azért öleltem át a vállát. - gesztikulált vadul - Este pedig félrehívott, és meg megcsókolt. - itt felsikított, lányosan. - Kicsit megijedtem, de tudod hogy megy ez - legyintett, mintha egy idióta filmben lennénk. - Aztán pedig kijelentette, hogy mostantól a barátnőm, viselkedjek hozzá méltóan és ne hozzak rá szégenyt.
Én szájtátva hallgattam végig amit mond, majd kitört belőlem a röhögés.
- Te kinevetsz a szerelmem miatt? - kérdezte megjátszott sértettséggel Ben.
- Ez az eddigi legromantikusabb sztori, amit hallottam. - töröltem le a könnyeimet, amelyek a nevetés miatt folytak ki.
- Haver - fordult Gabriel felé - ez a csajos beszélgetés nem is hülyeség.
- Oké drágaságom - szólt vissza Gabriel eltorzított hanggal - mostantól minden pénteken kibeszéljük a pasikat.
A szobában levő haverjaik röhögtek, de én bosszús lettem.
- Ez nem is így megy! - vágtam be a durcit, de igazából csak meg akartam védeni a nők becsületét.
- Nem, persze. - fordult felém Gabriel, miközben belepuszilt a hajamba. - Sem te, sem Sara nem ilyenek vagytok. De például Emmáról el tudom képzelni.
Oké, volt abban valami, amit mondott.
- Ben, ma is ugyanazt a fehér inget veszed fel? - láttam, hogy nagyban turkál a kofferében.
- Utálja a fehéret egy pasin, úgyhogy köszönöm a nagyszerű tippedet Rebecca, kis híján meghiúsult az egész.
- De... - ezt nem értettem - azt mondta, hogy "nem baj, ha előkelő"!
- Nos, ez nem jött be, így most fekete ing után kutatok.
- Azt sem hoztál, ember - fordult felé Gabriel röhögve, mire Ben keze megállt a levegőben.
- Basszus, tényleg.
Így reggel ismét megindult a "Bennek fekete ing kell" kutatócsoport, szerencsére a táborvezetőnek, aki a kettes számú fehér inget adta tegnap, volt egy feketéje is, bár már nagyon elege volt belőlünk.
Reggelinél aztán mind leültünk, Ben pedig odalépett Sara mögé, és valamit a fülébe súgott. Az először odapillantott ránk, majd fogta a tányérját, és leült szembe velem, a fiú mellé.
Én vigyorogtam, alig bírtam ki, hogy ne nevessek fel.
- Örülnék Rebecca, ha letörölnéd azt a flancos vigyort a képedről. - nézett rám dühösen Sara, én pedig próbáltam komoly arcot vágni. De aztán találkozott a tekintetünk Peterrel, aki szintén próbálkozott komoly arccal végig nézni az egészet, és egyszerre fejeltük le az asztalt a röhögéstől, amitől persze a tányérok is megugrottak.
- Gab', azt hiszem a barátnőd meghibbant. - hallottam Ben hangját. Gabriel megérintette a hátam, majd visszaszólt.
- Nem az én barátnőm egy pszichopata.
Ben erre nem reagált semmit, ami rossz pont volt.
Ekkor már felnéztem. Ben épp teletömött szájjal evett, Sara pedig kérdőn nézett rá. Majd meglökte, mire a fiú félrenyelt.
- Legalább védj meg!
Ben fulladozott egy ideig, majd végül levegőhöz jutott.
- Te mondtad, hogy egy nő képes magát megvédeni! - szabadkozott Ben. Sara erre eltűnődött, majd igazat adott neki.
Peter az újságról beszélt, hogy holnap reggel mindenki kézhez kapja. Már nagyon várom, hogy elolvashassam az interjúit, és viszontláthassam a képeimet.
Ma mindenki a gálaműsorral foglalkozott, a szakácsok egész nap sütöttek, a fiúk székeket pakoltak, az énekesek, táncosok, drámások sokadszorra próbáltak, mások a színpadot díszítették. Én is próbáltam segédkezni, de semmilyen munkához nem jutottam oda, úgyhogy csak néztem a kavarodást, meg persze Gabrielt, akinek állandóan felhúzódott a hasán a póló, ugyanis, egy utánfutóról pakolják le a székeket.
Állati szexis.
Látom, hogy más lányok is őt bámulják.
Csak épp ők sóvárognak Gabriel után, én pedig valamilyen csoda folytán megkaptam őt. Azt az érzést nem lehet leírni,amit iránta érzek és ha talán az évek múlásával csillapodik is, sosem fog elmúlni.
Szerelmes voltam belé. Teljesen és visszavonhatatlanul.
A színpad felől üvöltözés hallatszott, könnyen kivettem Sara hangját. Épp azért harcolt, hogy az ő legyen az első fellépő a színpadon.
Inkább beleegyeztek, mint hogy vitába szálltak volna vele.
Megértem.
Ben huppan le mellém, majdnem lelökve a padról.
- Figyu - néz rám komolyan, így tudtam, hogy amit most mond, nem viccnek fogja szánni. - Szerinted tetszem neki, vagy csak vagyok, hogy legyek?
Látom az aggódást a szemében, s bár nem tudom a választ, azért megpróbálom megnyugtatni.
- Sara nem tűri meg maga mellett szinte senkit, így az, hogy a pasija vagy, elég sokat elárul arról, hogy hogy érez. - láttam a mosolyt az arcán, ez az, amit várt. - De nem fogsz mellette unatkozni, és érzelgős filmeket nézni, remélem tudod.
- Nem is akarok. Tudod, tetszik, hogy ilyen elszánt és magabiztos. Azt nem tudom, hogy ő meddig fog mellettem lenni, de én bizakodó vagyok. Na, de az uradat azért én védeném a többiektől - mutatott abba az irányba, ahol...
Ó, a francba, hogy sosem adja fel!
- Sok szerencsét! - szól még utánam Ben, én pedig vadul masíroztam Cecill és Gabriel felé. A lány épp, azt hiszem, vizespólót játszik, ugyanis nem elég, hogy Gabrielt locsolgatja, még magára is önt egy adagot "merő véletlenből".
Gabriel nem nevet, csak lerántja magáról a pólót (tripladuplawow!!!!), és rádobja egy padra, majd folytatja a munkát.
Egy pillanatra én is megtorpanok, ahogy meglátom Gabriel felsőtestét. Mert eddig csak sejtetett, de most konkrétan mutogatja.
Nincs kigyúrva, de azért látszanak a szálkás izmok a karján és a hátán. Ó, azokkal a karokkal ölel át engem is. Mikor a hátát simogatom, azokat az izmokat tapintom ki.
Elaléltam e a látványtól? Ó, kis híján összeestem.
Kellett egy perc, mire összeszedtem magam, és megpróbáltam a lábaimra koncentrálni, hogy meginduljanak, és véget vessenek Cecill mellmutogatásának. Mert érdekes mód csak a szürke felsőjének mell része volt vizes.
Gabriel észrevett, és felém indult, mire Cecill arca először elfehéredett, majd dühbe gurult.
- Rebecca, jössz segíteni? - karolta át a derekamat avval a kezével, amit még az előbb csodáltam.
Cecill tüzet okádott, majd a még kezében levő üveg vizet rám öntötte. Fekete pólóban voltam, így csak halványan látszott meg, a lány pedig dühösen a földhöz vágta az üres palackot, és elviharzott.
- Öhm... tudod, így is tetszel - toltam el magamtól Gabrielt, hogy még jobban szemügyre vegyem, és igencsak tetszett, amit látok - de nem lehetne, hogy felvegyél egy pólót? A többi lány miatt...- mutattam körbe, ugyanis szinte minden nőnemű lény szájtátva bámulta.
Még Mrs. Gelty is. Ami azért durva.
- Csak ha megígéred, hogy előtted flangálhatok majd így. - mosolygott huncutul, de nekem a torkomon akadt a szó. Vagy a reggeli. Vagy a levegő, fogalmam sincs. Csak rémülten néztem rá.
- Pe...persze! - nyögtem ki egy mosolyt, mire ő fejcsóválva megcsókolt. Erre persze a többi lány is feleszmélt, és folytatták a munkát csalódottan.
A gálaműsor délután ötkor kezdődött, hogy este még legyen idő bulizni.
A táborlakóknak már négyre ünneplőbe kellett lennünk. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel, Sara a fürdőszobában áriázott (????), Emma pedig nyaktörő mutatványokat csinált a szobában.
Végül felvettem az egyetlen szoknyámat, ami fekete és fehér pöttyök vannak rajta, meg egy laza fehér pólót (mert megint kánikula volt), és felfogtam a hajam.
Mi az utolsó székeken foglaltunk helyet. Gabriel egy egyszerű pólót vett fel, egy világos farmerrel.
- De, nem úgy volt,hogy ki kell öltözni? - néztem rá kétségbeesetten.
- Hosszú nadrágban vagyok ebben a hőségben, ennél jobban már nem tudok kiöltözni.
- Ó, te szegény áldozat. - mosolyogtam rá.
- Tényleg áldozat vagyok, mert megszédítesz evvel a szoknyával. Miért nem hordasz mindig azt? - mosolygott rám, én pedig totál vörös lettem, és másik irányba néztem. - Bocs, nem akartalak zavarba hozni. - fogta meg az államat, hogy rá nézzek.
- Semmi baj. - próbáltam mosolyogni, de nem volt épp őszinte.
A műsor elég érdekes volt, bár végig arra gondoltam, hogy Gabriel a hüvelykujjával köröket ír le a kézfejemen, és hogy ez mennyire jó érzés. Sara erősen nyitott, és mindenki le akarta énekelni/táncolni/színészkedni a másikat. Mivel Gabriel nem volt vevő a kritikáimra, Peterrel súgtunk össze, kiröhögve pár tábortársunkat, akiket valamiért amúgy sem szeretünk.
Cecill mögöttünk sűrűn köhintgetett, egyszer hátrafordultam neki tanácsot adni gyógyszerek terén, ha már ennyire kapar a torka. Fehér pántnélküli toppot viselt, apró farmerszoknyával. Szeme tussal kihúzva, száján vad piros rúzs.
Mint egy prostituált.
Láttam, hogy Tom végig őt bámulja, vagyis inkább a melleit, mire véletlen elnevettem magam.
Természetesen mikor egy drámai jelenet játszódott a színpadon. Többen rám néztek, köztük falubeliek is, akik csak a műsorra látogattak el.
Szétégett az arcom.
Gabriel csak mosolygott rám, és a fejét rázta, amolyan "ne aggódj, nem annyira gáz" stílusban.
De az volt.
A műsor véget ért, nagy nehezen, több, mint három órás volt. Épp kijöttünk a mi sorunkból, mikor Emma futott el mellettem, és ledöntötte Christiant, akinek ez cseppet sem okozott problémát, ott, az út közepén, a földön csókolóztak. A lányon csak egy cicanadrág és egy felső volt, ami fel is csúszott, mutogatva így bronz barna bőrét.
Az idősebbek megbotránkoztak a jeleneten, mi pedig csak megvontuk a vállunkat, egész táboridő alatt ez ment.
Este buli volt, amolyan táborzáró, és ahogy elnéztem a tömeget, kicsit összeszorult a szívem.
Ha valaki nekem tizenhárom napja azt mondja, hogy ebben a táborban megtalálom a szerelmet, a barátot és még jól is fogom magam érezni, hát tuti képen röhögöm.
S mégis. Mindent megkaptam (oké, a börtön már túlzás volt) amit egy táborban lehet.
- Min gondolkozol? - simította meg az arcomat Gabriel, akinek épp az ölében ültem.
- Csak a táboron.
- Hm... elég eseménydús volt, mi? - ölelte át a derekam. - Melyik volt a kedvenc részed? - mosolygott rám, mire odahajoltam, és megcsókoltam.
- Igen, valahogy sejtettem...-motyogta Gabriel vigyorogva.
- Ó, nem, csak megcsókoltalak. Igazából a kedvencem az volt, mikor a sitten töltöttem el egy élménydús napot - ugrattam, mire ő is elröhögte magát.
- Rossz hírű barátnőm van - nézte a számat.
- Cseréld le, csak a baj van vele. - néztem én is az övét, majd nem bírtam ki, és újra megcsókoltam.
Tombolnak a hormonok, nincs mese.
Emmával, Peterrel és Victorral buliztam épp, mikor feltűnt, hogy Sara egyedül ül, és épp ír valamit egy kis noteszbe. A tömegen keresztül odafurakodtam hozzá.
- Gyere velünk bulizni! - mosolyogtam rá szépen, mire lövellt rám egy szánalmas pillantást.
- Nem fogok izzadt testekhez dörgölőzni.
- Hol van Ben?
- Veled és Emmával ellentétben nekünk megmaradt a magánszféránk, így nem lógunk mindig együtt.
Csípőből szóltam volna valamit, de időben visszanyeltem.
- Sara, ez az utolsó este, csak egyszer gyere be közénk, kérlek! - térdeltem le elé, és megpróbáltam bevetni a boci szemeket.
- Egyetlen egy, aztán békén hagysz?
- Cserkész becsület szavamra! - húztam ki magam.
Győzelem!
Sara befurakodott oda, ahol már az előbb is buliztunk, és meglepetésünkre vad fejrázásba és csápolásba kezdett. De ahogy véget ért a szám, kimenekült.
De legalább ezt is megéltük.
Mivel elfáradtam, Gabriel visszakísért a szobámig. De nem akartam elengedni.
Nem búcsúzkodunk, vagy ilyesmi, mert azt már megbeszéltük, hogy minden harmadik nap találkozunk majd, de az utolsó estét mellette akartam eltölteni.
- Nem akarsz... bejönni? - kérdeztem szégyenlősen.
- A másik a barátnőmnek már megígértem, hogy vele töltöm az estét. - mosolygott rám biztatóan, én pedig behúztam magam mögött az ajtón.
Csak feküdtünk az ágyban, ruhástól, nem is beszéltünk. Már majdnem lecsukódott a szemem, mikor az ajtóban két újabb jövevény tűnt fel.
- Próbálj meg halkan osonni. - ismertem fel Sara hangját, így nem volt nehéz kitalálni, hogy Benhez beszél. Aki persze egyből nekiment az asztalnak, és feljajdult. Sara csak sóhajtott egyet, én pedig nem bírtam ki röhögés nélkül, mire persze Gabriel is rákezdett.
- Hé, haver, te is itt vagy? - Ben a sötétben nézelődni próbált.
- Balra, még balra. Na, látod azt a kezet? Épp integetek. - navigálta Gabriel az izomkolosszust, mire az is visszaintett. Hallottam, ahogy Sara homlokon csapja magát.
Ők is elterültek Sara ágyán, bár a lány majdnem leesett róla.
Elfáradva hallgattuk egymás légzését, mikor újabb pár jelent meg.
- Hát ezt nem hiszem el! -csattant fel Sara.
Velünk ellentétben ugyanis Emmáék olyan vad smárt folytattak, hogy beestek az ajtón. Már megint.
- Diszkrétebben fiatalok! - hallottam Ben hangját, mire a pár hirtelen megállt, mint egy szobor.
- Ha nem cuppogjátok végig az estét, és alszotok, akkor maradhattok. - szólt rájuk Sara.
Megértették, bár szerintem nagyon nehezen ment nekik.
Gabriel átölelt, én pedig hozzá húzódtam.
Így aludtunk hatosban,utolsó este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése