Nem tudom, pontosan mit is vártam, de az biztos, hogy mindent felülmúlt.
Úgy sejtettem, hogy Henry ugyanolyan durva és követelőző lesz, mint legutóbb, hogy inkább a nyers, állatias erőt fogja velem érzékeltetni, ami szó se róla, igazán vonzó.
Ehelyett játszadozni kezdett velem. A tahó.
Alig ért az ajkamhoz, épp csak hogy megszédüljek a vágytól, ujjaival végigzongorázott az arcbőrömön, én pedig boldogan simultam bele a tenyerébe. Próbálta, hogy meddig mehet el, és meddig őrjíthet meg.
Teljesen elvesztettem az eszem, és arra az egy percre nem is hiányoltam, úgy olvadtam bele a forróságba, mint fagyi a kehelybe egy hőguta közeli napon.
Megcsókolt egyszer, majd másodszor enyhén nekidöntött a mögöttem levő pár száz éves falnak. Remélem a műemlékvédők ezt nem veszik károsító tényezőnek. Ha mégis, akkor bocsi, de gondoljanak arra, hogy életem egyik legjobb pillanatát a múlt tárgyai is magukba szívták. Az álmaimat és a fantáziámat kidobhattam a kukába, ilyet izgalmas és fenomenális csókot elképzelni sem lehet.
De valóban nem tartott egy percnél tovább, ellépett tőlem, majd enyhén csillogó szemekkel mutatta az utat felfelé.
Azt hittem, ott esem össze.
Melegem volt, de közben a hideg futkosott a hátamon, és azonnal kiengedtem a hajam, hogy elfelejtsem forró tenyere érintését a nyakamon. Képtelen voltam beszélni, így mély levegőt vettem, és Jared-ék után siettem. A szívverésem a fülemben visszhangzott tovább, és örültem, mikor megéreztem a hideg szelet az arcomon. Segített összeszedni magam.
- Hé, jól vagy? Már azt hittem, rosszul lettél, vagy ilyesmi. - lépett mellém Helena, és hasonló kékes-szürke szempár vizslatott, mint nem sokkal ezelőtt.
Mit mondhatnék, ettől nem lett sokkal jobb a közérzetem.
- Nem, minden oké. - krákogtam, majd köhögtem kicsit, hogy visszanyerjem a rejtélyesen eltűnt hangom. - Milyen szép itt fent. - néztem szét, de alig láttam bármit is, a tekintetem szürke köd lepte el, azt viszont éreztem, mikor lép mögém Henry.
Tisztára mintha kötelék állna fent köztünk. Ó, jesszusom, tényleg bele vagyok esve, ha már ilyesmin jár az eszem.
A szemem sarkából figyeltem, egyszerű, unalmas mosollyal nézett a távolban, jelét sem adva az előbbi kis akciójának, én meg bezzeg úgy nézhettem ki, mint valami elmebeteg. Összébb húztam magamon a kabátot, de még így is rázott a hideg, így vettem néhány mély lélegzetet, és csakis a tájra koncentráltam.
Tehát engem is kihúzhat a kis listájáról. Csodás, egy lettem Gretchennel és Wigan női lakosságának felével. Nem mondom, fiatalok vagyunk, hallgattam Jaredre és az "élj egy kicsit" felfogására, az élmény pedig feledhetetlen. Még mindig érzem az ajkamon az ízét, és alig hiszem el, hogy nem a képzeletem játszik velem.
De én nem akartam feledésbe merülni. Mármint, a francba, még többet akartam. Még többet akartam abból a Henry nevezetű drogból, és méginkább akartam, hogy én több legyek a számára. Ahogy ránéztem, széltől kipirult arcára, ahogy Jarednek mutat valamit, rájöttem, hogy épp az előbb tettem tönkre magam.
Lehunytam a szemem, és a korlátba kapaszkodva vettem néhány mély lélegzetet. Annyi minden zajlik most körülöttem, hogy ha azt túlélem, a Henrynek köszönhetőeket is.
Újra kirázott a hideg, Helena pedig mellém lépett.
- Ez nagyon jó kép lett rólad. - mutatott egy fotót a telefonján, mire meglepődve fordultam felé. Észre sem vettem, hogy lekap.
- Igen, szép a táj. - mosolyogtam, és valóban, nekem is el kellett ismernem, hogy profilból egész normálisan nézek ki. Sápadtan, kócosan,de elfogadhatóan.
- Szerintem Nessi is fázik, azért nem bukkan fel. - szólalt meg a balomon Jared, mire Helena felnevetett. Jared arca kifejezetten csalódott volt.
- Ugye tudod, hogy az elmélet szerint igazából egy erdeifenyő lebeg a vizen? - kérdeztem mosolyogva, mire csak legyintett.
- Blablabla, elmélet, és uncsi. De egy szörny, Jenny, gondolj bele! Mekkora jó már! - boxolt a vállamba, mire lemondóan sóhajtottam.
- Nagyon jó, de én piszkosul fázom, és már nagyon vágyok egy kiadós vacsorára, úgyhogy búcsúzzatok el a szörnytől.
Mint 3 kisiskolás, úgy hurrogtuk le Henry megjegyzését, de aztán követni kezdtük visszafelé a keskeny lépcsőn. Az út visszafelé sem volt biztonságosabb, Helenaval egymás kezét fogva segítettük egymás, merthogy a fiúk inkább az életükkel játszva versenyt futottak a meredek fokokon.
- Jenny, biztos jól vagy? - kérdezte Helena, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Lehet, tud a bátyjáról és rólam? Mi van, ha Jarednek még sincs igaza, és Helena be fog rám rágni... - Nagyon sápadt vagy. - nyújtotta ki a kezét, hogy végigsimítson az arcomon.
- Csak a szél kifújta, nem annyira durva. - vontam vállat, mire a homlokomat kezdte tapogatni. Az ajkai "o"-t formáztak, és a keze lehanyatlott az oldalára.
- Jenny, te lázas vagy! - közölte, mire csak legyintettem.
- Ugyan, miért lennék? - kérdeztem vissza, majd újabb lépcsőfokokat haladtunk lefelé. Már láttuk a kijáratot, ahol a fiúk épp beszélgettek, mikor Helena újra a homlokomra tette a kezét.
- Ha nekem nem hiszel, majd a bátyámnak fogsz. - mondta, és mielőtt leállíthattam volna, odaszólt a bátyjának.
- Henry, szerintem Jenny lázas, de nem hisz nekem. Megnéznéd kérlek? - ugrott le az utolsó fokról is szőke barátnőm, és a bátyjához fordult, aki azonnal felém nyújtotta a karját, hogy lesegítsem. Csábító lett volna elfogadni, de inkább a falat választottam, és én is lehuppantam a többiek mellé.
- Túlzásba viszitek, csak hideg van és éhes vagyok. - magyaráztam, és a szememet forgattam, amiért ennyire felfújják a dolgot. Henry komoly arccal elém lépett, és szakértő érintésekkel vizsgálni kezdett.
- Esélyes, habár egy lázmérőnek jobban hinnék. Fort Williamig kiderül. - zárta le a témát, miközben végigsimított az arcomon, és az érintésétől újra borzongás járt végig. Ez most már mindig így lesz?
Ahogy visszaértünk az autóhoz, kezdtem én is elhinni, amit a Spourk tesók állítottak. A torkom rettenetesen kapart, és hol fáztam, hol melegem volt, de nem akartam elrontani a kirándulásukat, így nem is említettem, hogy rosszabbul lennék. Kevesebbet beszéltem, és az anyósülésen összekuporodva el-elszundítottam, míg Fort Williambe értünk. Kicsit ködbe veszett az odafelé vezető út.
Az sem tűnt fel, hogy megérkeztünk, sőt, Henry ébresztett fel, miközben Helenaék már a viktoriánus stílusú szürke hotel bejárata felé igyekeztek. A szám ki volt száradva, és nem álltam épp a helyzet magaslatán.
- Bevigyelek, vagy tudsz járni? - kérdezte Henry aggódva, ahogy felültem.
- Nem a lábam tört el, csak kicsit megfáztam. - morogtam bosszúsan, Henry pedig elnyomott egy mosolyt, ahogy kimásztam az autóból. A szürkület csak hozzásegített a hangulatomhoz, haragudtam Henryre, és a hidegre, de legfőképp magamra, amiért olyan lettem, mint egy durcás kisgyerek. Az épület maga nagyon jól nézett ki, és egy napfényes délután biztosan jobban értékeltem volna, de a szürke felhőkbe csak beleveszett a csúcsos homlokzat. Két hatalmas kiírás hirdette az Alexandra Hotelt, mögötte pedig hatalmas domb zárta el a horizontot.
A boldogságomat a recepción hallottak sem tetőzték.
- Csak egy franciaágyas és egy darab, két külön ágyas szobánk van. - magyarázta a fekete, bubi hajú, negyvenes éveiben járó nő, akinek nem ártott volna kevesebb bordó rúzst használnia, mert még a foga is kapott belőle.
- Külön ágyas. - pacsiztam le egyből, végig sem gondolva a csapatösszetételt. - Jared vagy Helena pedig mellém, ha gondoljátok.
- És én nem? - támadt le egyből Henry, de már nem volt időm válaszolni neki.
- Izé, mi Jareddel elférünk a franciaágyban. - harapdálta az ajkát Helena, mire kicsit felébredtem a kábulatból. Ez most csak valami szívatós vicc?
- Az ágyak a szoba két külön felében vannak, ugye? - fordultam újra a recepciós felé, reményteljes pillantással.
- Nos, öhm, azt hiszem, ugyanis ez a takarító személyzetünk dolga. Azonban biztos vagyok benne, hogy a kilátás a hegyekre ámulatba ejti majd önöket. - vigyorgott rám a nő, én pedig lemondóan hajtottam a fejemet a pultra. Nem voltam épp a helyzet magaslatán.
- Az étterem itt balra található, a kulcsokat pedig azonnal adom. Ha bármilyen problémájuk van, csak kérem, nekem szóljanak. - kántálta a recepciós a betanult szöveget, és a kezünkbe nyomott 1-1 kulcsot. Fogtam a sporttáskám, és a vállamra kaptam, miközben igyekeztem nem felszisszenni. Még a végtagjaim is sajogtak. Henry lefejtette a karomról, és úri emberekhez méltóan felcaplatott velük a lépcsőkön.
A szobánk egymás mellett volt Helenaékkal, így hallottam a szoba túloldaláról, ahogy visongva ugrálnak az ágyon. Nálunk közel sem volt ennyire rózsás a helyzet.
A skót kockás takaróval letakart ágyak egymás mellett helyezkedtek el, és a berendezés még azt sem engedte meg, hogy máshol legyenek. Mindegyik ágyhoz tartozott egy éjjeliszekrény és egy lámpa, amelyek méginkább kiemelték a halvány ciklámen falat és a piros szőnyeget. Az egyik sarokban két fotel állt, illetve egy hatalmas szobanövény, az ajtó mellett pedig egy ónémet diófa komód, illetve egy hatalmas tukör. A fürdő az ágytámlák felöli fal mögött helyezkedett el, fehér és fekete színek harmónikus keverékben. A szemnek az utóbbi sokkal megnyugtatóbb volt. Az ablakon kinézve szinte teljes volt a sötétség, mert bár valóban a hegyekre nézett, azokat most sűrű, szürke felhő lebegte be.
A fürdőbe siettem, és bevágtam magam mögött az ajtót, majd sietve kapkodtam le magamról a láztól átizzadt felsőmet. A bőrömön piros foltok éktelenkedtek, néhol forró, néhol pedig jéghideg tapintással. Beálltam a tus alá, és jó ideig csak az arcomra engedtem a vizet, még csak az sem érdekelt, hogy nem hoztam magammal tiszta ruhát. Legalább törölköző és fürdőköpeny kéznél volt. Lassacskán a hideg víz lehűtött, kicsit jobban kezdtem magam érezni, nem hasogatott a fejem sem a végtagjaim
- Jól vagy? - kopogott be Henry, mire összerezzentem.
- Igen. - krákogtam, a víz pedig szabadon áramlott a számba, le a fájó torkomba.
- Nem kellene valamilyen tiszta ruha? - kérdezte, én pedig elvörösödtem. Henry, ahogy az alsóneműim közt turkál? Na, még mit nem.
- Nem. - válaszoltam, de már hiába, hallottam, hogy nyílik az ajtó. Miért nem zártam be? A sötétszürke kabinfüggöny persze eltakart, de ettől nem éreztem jobban magam. Végül is egy egyszerű műanyag valami takarta el a pucér seggemet Henry szívfájdítóan gyönyörű lényétől.
- Te mindenkire rátöröd az ajtót? - kérdeztem inkább, miközben hallottam, hogy megnyitja a csapot. Mi a fene? Fogat mos?
- Nem, csak már zavart a borostám. - válaszolta, majd újra megengedte a csapot.
- Ugye most csak viccelsz?! - esett le az állam.
- Nem. De ha probléma, melléd is szívesen beállok. Tudod, vízspórolás, meg egyebek. - hangja minden vágyakozását elárulta, mire a homlokomra csaptam, majd feljajdultam. A fejfájásom még nem múlt el teljesen.
- Ez igencsak kimeríti a jószomszédi viszonyt. - feleltem, majd magamra kezdtem haragudni, amiért még törölközőt sem készítettem a kezem közelébe.
- Mi sosem voltunk csak szomszédok. - motyogta, majd újra megengedte a csapot, én pedig megkövülve álltam a folyó víz alatt. Annyi szó tódult az ajkamra, annyi mindent akartam kérdezi, mondani és bevallani, mégis inkább csendben maradtam. Elzártam a csapot, és megdörzsöltem az arcom.
- Adj be egy törölközőt, lécci. - kértem meg végül. Egy kar nyúlt be a csempe és a függöny közt, és hálát adtam az égieknek, amiért Henry nem tett többet. Gyorsan bebugyoláltam magam, és elhúztam a függönyt. Tekintetünk azonnal találkozott a tükörben. Az állán még ott volt a nyoma a borotvahabnak, és az orra mellett is fehér hab töltötte ki a redőit. Egy pillanatra megállt a borotva a kezében, ahogy végig nézett rajtam, vizes hajamon és alig valamit takaró törölközőmön. Elkaptam a tekintetem, és egy újabb törölközőt vettem magamhoz, ő pedig folytatta a maga tevékenységét.
- Jobban nézel ki. - törte meg a csendet. - jobban érzed magad?
.- Egy kicsit. Talán lement a lázam. - válaszoltam a tükörnek, miközben a hajamból csavartam ki a vizet. Azonnal elkezdett hullámosodni, Helenaék nagyon profin megcsinálták.
- Hoztam be neked ruhát. Nyugi, nem túrtam át a táskád, habár szívesen megnéztem volna a csipkés bugyijaidat. - vigyorgott, és visszatértünk a szokásos Henry-Jenny viszályba.
- Honnan gondolod, hogy hordok egyáltalán bugyit? - ütöttem le a magas labdát nevetve, mire rajta volt a sor, hogy megtorpanjon. Hitetlenkedve rázta a fejét, miközben megtörölte az arcát, és a szárítóra dobta a törölközőt.
- Incsekedhetsz velem Jenny Sky Brown, de annak meglesz a böjtje. - lépett felém egyet, majd elkapta a derekam, és magához rántott. Két kézzel fogtam a törölközőm szegélyét, és miközben azért imádkoztam, hogy ne nyíljon szét, kicsit arra is vágytam, hogy Henry tépje le rólam. És amitől nagyon nem önmagam voltam, az az, hogy utóbbi jelenet sokkal intenzívebben lebegett a szemem előtt.
- Ennyire tetszik a nevem? - kérdeztem téma után kapva, ugyanis már nem először hív Sky-nak.
- Igen. - simított végig a hátamon, miközben a másik kezével szorosan tartott a derekamnál fogva. Ideje lenne megbeszélnünk, hogy akkor mi is folyik köztünk, de ott, abban a helyzetben, legkevésbé sem beszélgetni szerettem volna. Már úgyis megnyert magának, visszacsinálni meg nem tudom. A szívverésem nem hazudott, és gyanítottam, hogy a testemben tomboló forróság most nem a láz eredménye. Éreztem, hogy a combja hozzám simul, és hogy a törölközőm egyre csúszik lejjebb, de ő tovább beszélt. Ajkai még a víztől csillogtak, arca kipirosodott a friss after shave-től. A férfias illatától megszédültem. - Olyan vagy, mint az égbolt.
- Olyan sötét? - röhögtem, mire a szemét forgatta.
- Olyan változó. - lépett el, mire azonnal a törölköző széle után kaptam, ő pedig az ajtó felé indult. Megtámaszkodtam a pultban, és a tükörképemet néztem, és már meg sem próbáltam rendezni az érzéseimet. Henryben minden jó, és minden rossz. Olyanfajta rossz, ami tetszik nekem.
Már épp becsukta volna az ajtót, mikor felnevetett.
- Mivan? - ráncoltam a szemöldököm, ő pedig két lépéssel visszért mellém.
- Sajnálom, de van valami, amit egyszerűen muszáj megtennem. - lépett közelebb, mire elakadt a szavam. Biztos voltam benne, hogy újra megcsókol, és nem is kellene hozzá az engedélyemet kérnie. Aha, én kis naív. A következő pillanatban lerántotta rólam a törölközőt, majd nevetve kislisszolt az fürdőszoba ajtón, mielőtt még reagálni tudtam volna. Csak pislogtam magam elé, alig fogtam fel, mit tett. Azonnal magamra kaptam a fürdőköpenyt, és dühtől villogó szemekkel utána indultam. Útközben összesodortam a törölközőt, és kivágtam az ajtót, ami visszapattant a falról.
- Te... te utolsó... - indultam neki, mire tovább nevetve hátrált a falig. Csaptam párat, de a színek összemosódtak előttem. Mikor a törölközőm eltüntetéséről volt szó, egy sokkal élvezetesebb játékot képzeltem magam elé.
- Nyugi. - tarotta maga elé a kezeit, de összegörnyedt a nevetéstől.
- Egy beteg emberrel így kicseszni. - ütöttem meg újra, miközben véletlenül feldöntöttünk egy vázát, ami csörömpölve ért földet.
- Au, héé. Nem is tudom, mostmár melyikünk a beteg. - dőlt rá az ágyra, majd megragadta a kezemben levő törölközőt, és magára rántott.
Nos, egy ágyban, egymáson, alig ruhában, mi kell több?
Természetesen, hogy valaki szétrepítsen minket. Helena benyitott hozzánk, és nem igazán értette, hogy a barátnője a fehér fürdőköpenyben fekszik a bátyján.
- Zavarok? - kérdezte meglepetten, mire dühösen pattantam fel.
- Nálatok alszok. Ha kell, a földön. - jelentettem ki, majd bemasíroztam vissza a fürdőszobába, és ezúttal magamra is zártam.
Aztán megláttam, hogy Henry milyen ruhát készített nekem oda, és egy hangos sóhaj csúszott ki a számon. Egy fekete leggings és egy fehér trikót halászott elő a táskámból, de a sötétzöld-fekete kockás favágó ing nem az enyém volt. Az arcomhoz tartottam, majd nyögve dőltem neki a pultnak. Henry illata volt, igazi férfias és jellegzetes. Rá tökéletesen passzolt, míg nekem fel kellett türnöm az ujját, és így is bőven a fenekem alá ért. Középen begomboltam 2-3 gombot, és rájöttem, hogy pont úgy nézek ki, mint aki most ébredt fel egy kiadós éjszaka után a pasija ágyából. Az elmémre újra nyomás nehezedett, ami a láz visszatérését jelezte, ezért hideg vízzel arcot mostam, majd kilépve a fürdőből magamra vettem a tornacipőmet, és a társaság felé fordultam. Jared is átjött, és nagyon somolygott valamin, Helena és Henry pedig otthoni dolgot beszéltek meg.
- Mi az? - böktem meg Jaredet, aki alig tudta visszafogni a nevetését.
- Ezt inkább én akartam megkérdezni. - vonta fel a szemöldökét, mint aki gyanít valamit. Az arcomon pír gyúlt, és elfordítottam a fejem.
- Az előbb még éhen akartatok halni, nem? - fordultam a tesók felé, akik azonnal lehuppantak az ágyakról, Henry pedig kicsit sem visszafogottan végigmért. Még nekem is el kellett ismernem, hogy nagyszerűen állt rajtam az ingje.
Helena kiszökkelt az ajtón, Jared pedig utána, Henry pedig mellém lépve a fülemhez hajolt, és forró lélegzetével megbizsergette az egész testemet.
- Van éhség, amit nem lehet csillapítani. - suttogta, majd követte a többieket az étterem felé.
Úgy sejtettem, hogy Henry ugyanolyan durva és követelőző lesz, mint legutóbb, hogy inkább a nyers, állatias erőt fogja velem érzékeltetni, ami szó se róla, igazán vonzó.
Ehelyett játszadozni kezdett velem. A tahó.
Alig ért az ajkamhoz, épp csak hogy megszédüljek a vágytól, ujjaival végigzongorázott az arcbőrömön, én pedig boldogan simultam bele a tenyerébe. Próbálta, hogy meddig mehet el, és meddig őrjíthet meg.
Teljesen elvesztettem az eszem, és arra az egy percre nem is hiányoltam, úgy olvadtam bele a forróságba, mint fagyi a kehelybe egy hőguta közeli napon.
Megcsókolt egyszer, majd másodszor enyhén nekidöntött a mögöttem levő pár száz éves falnak. Remélem a műemlékvédők ezt nem veszik károsító tényezőnek. Ha mégis, akkor bocsi, de gondoljanak arra, hogy életem egyik legjobb pillanatát a múlt tárgyai is magukba szívták. Az álmaimat és a fantáziámat kidobhattam a kukába, ilyet izgalmas és fenomenális csókot elképzelni sem lehet.
De valóban nem tartott egy percnél tovább, ellépett tőlem, majd enyhén csillogó szemekkel mutatta az utat felfelé.
Azt hittem, ott esem össze.
Melegem volt, de közben a hideg futkosott a hátamon, és azonnal kiengedtem a hajam, hogy elfelejtsem forró tenyere érintését a nyakamon. Képtelen voltam beszélni, így mély levegőt vettem, és Jared-ék után siettem. A szívverésem a fülemben visszhangzott tovább, és örültem, mikor megéreztem a hideg szelet az arcomon. Segített összeszedni magam.
- Hé, jól vagy? Már azt hittem, rosszul lettél, vagy ilyesmi. - lépett mellém Helena, és hasonló kékes-szürke szempár vizslatott, mint nem sokkal ezelőtt.
Mit mondhatnék, ettől nem lett sokkal jobb a közérzetem.
- Nem, minden oké. - krákogtam, majd köhögtem kicsit, hogy visszanyerjem a rejtélyesen eltűnt hangom. - Milyen szép itt fent. - néztem szét, de alig láttam bármit is, a tekintetem szürke köd lepte el, azt viszont éreztem, mikor lép mögém Henry.
Tisztára mintha kötelék állna fent köztünk. Ó, jesszusom, tényleg bele vagyok esve, ha már ilyesmin jár az eszem.
A szemem sarkából figyeltem, egyszerű, unalmas mosollyal nézett a távolban, jelét sem adva az előbbi kis akciójának, én meg bezzeg úgy nézhettem ki, mint valami elmebeteg. Összébb húztam magamon a kabátot, de még így is rázott a hideg, így vettem néhány mély lélegzetet, és csakis a tájra koncentráltam.
Tehát engem is kihúzhat a kis listájáról. Csodás, egy lettem Gretchennel és Wigan női lakosságának felével. Nem mondom, fiatalok vagyunk, hallgattam Jaredre és az "élj egy kicsit" felfogására, az élmény pedig feledhetetlen. Még mindig érzem az ajkamon az ízét, és alig hiszem el, hogy nem a képzeletem játszik velem.
De én nem akartam feledésbe merülni. Mármint, a francba, még többet akartam. Még többet akartam abból a Henry nevezetű drogból, és méginkább akartam, hogy én több legyek a számára. Ahogy ránéztem, széltől kipirult arcára, ahogy Jarednek mutat valamit, rájöttem, hogy épp az előbb tettem tönkre magam.
Lehunytam a szemem, és a korlátba kapaszkodva vettem néhány mély lélegzetet. Annyi minden zajlik most körülöttem, hogy ha azt túlélem, a Henrynek köszönhetőeket is.
Újra kirázott a hideg, Helena pedig mellém lépett.
- Ez nagyon jó kép lett rólad. - mutatott egy fotót a telefonján, mire meglepődve fordultam felé. Észre sem vettem, hogy lekap.
- Igen, szép a táj. - mosolyogtam, és valóban, nekem is el kellett ismernem, hogy profilból egész normálisan nézek ki. Sápadtan, kócosan,de elfogadhatóan.
- Szerintem Nessi is fázik, azért nem bukkan fel. - szólalt meg a balomon Jared, mire Helena felnevetett. Jared arca kifejezetten csalódott volt.
- Ugye tudod, hogy az elmélet szerint igazából egy erdeifenyő lebeg a vizen? - kérdeztem mosolyogva, mire csak legyintett.
- Blablabla, elmélet, és uncsi. De egy szörny, Jenny, gondolj bele! Mekkora jó már! - boxolt a vállamba, mire lemondóan sóhajtottam.
- Nagyon jó, de én piszkosul fázom, és már nagyon vágyok egy kiadós vacsorára, úgyhogy búcsúzzatok el a szörnytől.
Mint 3 kisiskolás, úgy hurrogtuk le Henry megjegyzését, de aztán követni kezdtük visszafelé a keskeny lépcsőn. Az út visszafelé sem volt biztonságosabb, Helenaval egymás kezét fogva segítettük egymás, merthogy a fiúk inkább az életükkel játszva versenyt futottak a meredek fokokon.
- Jenny, biztos jól vagy? - kérdezte Helena, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Lehet, tud a bátyjáról és rólam? Mi van, ha Jarednek még sincs igaza, és Helena be fog rám rágni... - Nagyon sápadt vagy. - nyújtotta ki a kezét, hogy végigsimítson az arcomon.
- Csak a szél kifújta, nem annyira durva. - vontam vállat, mire a homlokomat kezdte tapogatni. Az ajkai "o"-t formáztak, és a keze lehanyatlott az oldalára.
- Jenny, te lázas vagy! - közölte, mire csak legyintettem.
- Ugyan, miért lennék? - kérdeztem vissza, majd újabb lépcsőfokokat haladtunk lefelé. Már láttuk a kijáratot, ahol a fiúk épp beszélgettek, mikor Helena újra a homlokomra tette a kezét.
- Ha nekem nem hiszel, majd a bátyámnak fogsz. - mondta, és mielőtt leállíthattam volna, odaszólt a bátyjának.
- Henry, szerintem Jenny lázas, de nem hisz nekem. Megnéznéd kérlek? - ugrott le az utolsó fokról is szőke barátnőm, és a bátyjához fordult, aki azonnal felém nyújtotta a karját, hogy lesegítsem. Csábító lett volna elfogadni, de inkább a falat választottam, és én is lehuppantam a többiek mellé.
- Túlzásba viszitek, csak hideg van és éhes vagyok. - magyaráztam, és a szememet forgattam, amiért ennyire felfújják a dolgot. Henry komoly arccal elém lépett, és szakértő érintésekkel vizsgálni kezdett.
- Esélyes, habár egy lázmérőnek jobban hinnék. Fort Williamig kiderül. - zárta le a témát, miközben végigsimított az arcomon, és az érintésétől újra borzongás járt végig. Ez most már mindig így lesz?
Ahogy visszaértünk az autóhoz, kezdtem én is elhinni, amit a Spourk tesók állítottak. A torkom rettenetesen kapart, és hol fáztam, hol melegem volt, de nem akartam elrontani a kirándulásukat, így nem is említettem, hogy rosszabbul lennék. Kevesebbet beszéltem, és az anyósülésen összekuporodva el-elszundítottam, míg Fort Williambe értünk. Kicsit ködbe veszett az odafelé vezető út.
Az sem tűnt fel, hogy megérkeztünk, sőt, Henry ébresztett fel, miközben Helenaék már a viktoriánus stílusú szürke hotel bejárata felé igyekeztek. A szám ki volt száradva, és nem álltam épp a helyzet magaslatán.
- Bevigyelek, vagy tudsz járni? - kérdezte Henry aggódva, ahogy felültem.
- Nem a lábam tört el, csak kicsit megfáztam. - morogtam bosszúsan, Henry pedig elnyomott egy mosolyt, ahogy kimásztam az autóból. A szürkület csak hozzásegített a hangulatomhoz, haragudtam Henryre, és a hidegre, de legfőképp magamra, amiért olyan lettem, mint egy durcás kisgyerek. Az épület maga nagyon jól nézett ki, és egy napfényes délután biztosan jobban értékeltem volna, de a szürke felhőkbe csak beleveszett a csúcsos homlokzat. Két hatalmas kiírás hirdette az Alexandra Hotelt, mögötte pedig hatalmas domb zárta el a horizontot.
A boldogságomat a recepción hallottak sem tetőzték.
- Csak egy franciaágyas és egy darab, két külön ágyas szobánk van. - magyarázta a fekete, bubi hajú, negyvenes éveiben járó nő, akinek nem ártott volna kevesebb bordó rúzst használnia, mert még a foga is kapott belőle.
- Külön ágyas. - pacsiztam le egyből, végig sem gondolva a csapatösszetételt. - Jared vagy Helena pedig mellém, ha gondoljátok.
- És én nem? - támadt le egyből Henry, de már nem volt időm válaszolni neki.
- Izé, mi Jareddel elférünk a franciaágyban. - harapdálta az ajkát Helena, mire kicsit felébredtem a kábulatból. Ez most csak valami szívatós vicc?
- Az ágyak a szoba két külön felében vannak, ugye? - fordultam újra a recepciós felé, reményteljes pillantással.
- Nos, öhm, azt hiszem, ugyanis ez a takarító személyzetünk dolga. Azonban biztos vagyok benne, hogy a kilátás a hegyekre ámulatba ejti majd önöket. - vigyorgott rám a nő, én pedig lemondóan hajtottam a fejemet a pultra. Nem voltam épp a helyzet magaslatán.
- Az étterem itt balra található, a kulcsokat pedig azonnal adom. Ha bármilyen problémájuk van, csak kérem, nekem szóljanak. - kántálta a recepciós a betanult szöveget, és a kezünkbe nyomott 1-1 kulcsot. Fogtam a sporttáskám, és a vállamra kaptam, miközben igyekeztem nem felszisszenni. Még a végtagjaim is sajogtak. Henry lefejtette a karomról, és úri emberekhez méltóan felcaplatott velük a lépcsőkön.
A szobánk egymás mellett volt Helenaékkal, így hallottam a szoba túloldaláról, ahogy visongva ugrálnak az ágyon. Nálunk közel sem volt ennyire rózsás a helyzet.
A skót kockás takaróval letakart ágyak egymás mellett helyezkedtek el, és a berendezés még azt sem engedte meg, hogy máshol legyenek. Mindegyik ágyhoz tartozott egy éjjeliszekrény és egy lámpa, amelyek méginkább kiemelték a halvány ciklámen falat és a piros szőnyeget. Az egyik sarokban két fotel állt, illetve egy hatalmas szobanövény, az ajtó mellett pedig egy ónémet diófa komód, illetve egy hatalmas tukör. A fürdő az ágytámlák felöli fal mögött helyezkedett el, fehér és fekete színek harmónikus keverékben. A szemnek az utóbbi sokkal megnyugtatóbb volt. Az ablakon kinézve szinte teljes volt a sötétség, mert bár valóban a hegyekre nézett, azokat most sűrű, szürke felhő lebegte be.
A fürdőbe siettem, és bevágtam magam mögött az ajtót, majd sietve kapkodtam le magamról a láztól átizzadt felsőmet. A bőrömön piros foltok éktelenkedtek, néhol forró, néhol pedig jéghideg tapintással. Beálltam a tus alá, és jó ideig csak az arcomra engedtem a vizet, még csak az sem érdekelt, hogy nem hoztam magammal tiszta ruhát. Legalább törölköző és fürdőköpeny kéznél volt. Lassacskán a hideg víz lehűtött, kicsit jobban kezdtem magam érezni, nem hasogatott a fejem sem a végtagjaim
- Jól vagy? - kopogott be Henry, mire összerezzentem.
- Igen. - krákogtam, a víz pedig szabadon áramlott a számba, le a fájó torkomba.
- Nem kellene valamilyen tiszta ruha? - kérdezte, én pedig elvörösödtem. Henry, ahogy az alsóneműim közt turkál? Na, még mit nem.
- Nem. - válaszoltam, de már hiába, hallottam, hogy nyílik az ajtó. Miért nem zártam be? A sötétszürke kabinfüggöny persze eltakart, de ettől nem éreztem jobban magam. Végül is egy egyszerű műanyag valami takarta el a pucér seggemet Henry szívfájdítóan gyönyörű lényétől.
- Te mindenkire rátöröd az ajtót? - kérdeztem inkább, miközben hallottam, hogy megnyitja a csapot. Mi a fene? Fogat mos?
- Nem, csak már zavart a borostám. - válaszolta, majd újra megengedte a csapot.
- Ugye most csak viccelsz?! - esett le az állam.
- Nem. De ha probléma, melléd is szívesen beállok. Tudod, vízspórolás, meg egyebek. - hangja minden vágyakozását elárulta, mire a homlokomra csaptam, majd feljajdultam. A fejfájásom még nem múlt el teljesen.
- Ez igencsak kimeríti a jószomszédi viszonyt. - feleltem, majd magamra kezdtem haragudni, amiért még törölközőt sem készítettem a kezem közelébe.
- Mi sosem voltunk csak szomszédok. - motyogta, majd újra megengedte a csapot, én pedig megkövülve álltam a folyó víz alatt. Annyi szó tódult az ajkamra, annyi mindent akartam kérdezi, mondani és bevallani, mégis inkább csendben maradtam. Elzártam a csapot, és megdörzsöltem az arcom.
- Adj be egy törölközőt, lécci. - kértem meg végül. Egy kar nyúlt be a csempe és a függöny közt, és hálát adtam az égieknek, amiért Henry nem tett többet. Gyorsan bebugyoláltam magam, és elhúztam a függönyt. Tekintetünk azonnal találkozott a tükörben. Az állán még ott volt a nyoma a borotvahabnak, és az orra mellett is fehér hab töltötte ki a redőit. Egy pillanatra megállt a borotva a kezében, ahogy végig nézett rajtam, vizes hajamon és alig valamit takaró törölközőmön. Elkaptam a tekintetem, és egy újabb törölközőt vettem magamhoz, ő pedig folytatta a maga tevékenységét.
- Jobban nézel ki. - törte meg a csendet. - jobban érzed magad?
.- Egy kicsit. Talán lement a lázam. - válaszoltam a tükörnek, miközben a hajamból csavartam ki a vizet. Azonnal elkezdett hullámosodni, Helenaék nagyon profin megcsinálták.
- Hoztam be neked ruhát. Nyugi, nem túrtam át a táskád, habár szívesen megnéztem volna a csipkés bugyijaidat. - vigyorgott, és visszatértünk a szokásos Henry-Jenny viszályba.
- Honnan gondolod, hogy hordok egyáltalán bugyit? - ütöttem le a magas labdát nevetve, mire rajta volt a sor, hogy megtorpanjon. Hitetlenkedve rázta a fejét, miközben megtörölte az arcát, és a szárítóra dobta a törölközőt.
- Incsekedhetsz velem Jenny Sky Brown, de annak meglesz a böjtje. - lépett felém egyet, majd elkapta a derekam, és magához rántott. Két kézzel fogtam a törölközőm szegélyét, és miközben azért imádkoztam, hogy ne nyíljon szét, kicsit arra is vágytam, hogy Henry tépje le rólam. És amitől nagyon nem önmagam voltam, az az, hogy utóbbi jelenet sokkal intenzívebben lebegett a szemem előtt.
- Ennyire tetszik a nevem? - kérdeztem téma után kapva, ugyanis már nem először hív Sky-nak.
- Igen. - simított végig a hátamon, miközben a másik kezével szorosan tartott a derekamnál fogva. Ideje lenne megbeszélnünk, hogy akkor mi is folyik köztünk, de ott, abban a helyzetben, legkevésbé sem beszélgetni szerettem volna. Már úgyis megnyert magának, visszacsinálni meg nem tudom. A szívverésem nem hazudott, és gyanítottam, hogy a testemben tomboló forróság most nem a láz eredménye. Éreztem, hogy a combja hozzám simul, és hogy a törölközőm egyre csúszik lejjebb, de ő tovább beszélt. Ajkai még a víztől csillogtak, arca kipirosodott a friss after shave-től. A férfias illatától megszédültem. - Olyan vagy, mint az égbolt.
- Olyan sötét? - röhögtem, mire a szemét forgatta.
- Olyan változó. - lépett el, mire azonnal a törölköző széle után kaptam, ő pedig az ajtó felé indult. Megtámaszkodtam a pultban, és a tükörképemet néztem, és már meg sem próbáltam rendezni az érzéseimet. Henryben minden jó, és minden rossz. Olyanfajta rossz, ami tetszik nekem.
Már épp becsukta volna az ajtót, mikor felnevetett.
- Mivan? - ráncoltam a szemöldököm, ő pedig két lépéssel visszért mellém.
- Sajnálom, de van valami, amit egyszerűen muszáj megtennem. - lépett közelebb, mire elakadt a szavam. Biztos voltam benne, hogy újra megcsókol, és nem is kellene hozzá az engedélyemet kérnie. Aha, én kis naív. A következő pillanatban lerántotta rólam a törölközőt, majd nevetve kislisszolt az fürdőszoba ajtón, mielőtt még reagálni tudtam volna. Csak pislogtam magam elé, alig fogtam fel, mit tett. Azonnal magamra kaptam a fürdőköpenyt, és dühtől villogó szemekkel utána indultam. Útközben összesodortam a törölközőt, és kivágtam az ajtót, ami visszapattant a falról.
- Te... te utolsó... - indultam neki, mire tovább nevetve hátrált a falig. Csaptam párat, de a színek összemosódtak előttem. Mikor a törölközőm eltüntetéséről volt szó, egy sokkal élvezetesebb játékot képzeltem magam elé.
- Nyugi. - tarotta maga elé a kezeit, de összegörnyedt a nevetéstől.
- Egy beteg emberrel így kicseszni. - ütöttem meg újra, miközben véletlenül feldöntöttünk egy vázát, ami csörömpölve ért földet.
- Au, héé. Nem is tudom, mostmár melyikünk a beteg. - dőlt rá az ágyra, majd megragadta a kezemben levő törölközőt, és magára rántott.
Nos, egy ágyban, egymáson, alig ruhában, mi kell több?
Természetesen, hogy valaki szétrepítsen minket. Helena benyitott hozzánk, és nem igazán értette, hogy a barátnője a fehér fürdőköpenyben fekszik a bátyján.
- Zavarok? - kérdezte meglepetten, mire dühösen pattantam fel.
- Nálatok alszok. Ha kell, a földön. - jelentettem ki, majd bemasíroztam vissza a fürdőszobába, és ezúttal magamra is zártam.
Aztán megláttam, hogy Henry milyen ruhát készített nekem oda, és egy hangos sóhaj csúszott ki a számon. Egy fekete leggings és egy fehér trikót halászott elő a táskámból, de a sötétzöld-fekete kockás favágó ing nem az enyém volt. Az arcomhoz tartottam, majd nyögve dőltem neki a pultnak. Henry illata volt, igazi férfias és jellegzetes. Rá tökéletesen passzolt, míg nekem fel kellett türnöm az ujját, és így is bőven a fenekem alá ért. Középen begomboltam 2-3 gombot, és rájöttem, hogy pont úgy nézek ki, mint aki most ébredt fel egy kiadós éjszaka után a pasija ágyából. Az elmémre újra nyomás nehezedett, ami a láz visszatérését jelezte, ezért hideg vízzel arcot mostam, majd kilépve a fürdőből magamra vettem a tornacipőmet, és a társaság felé fordultam. Jared is átjött, és nagyon somolygott valamin, Helena és Henry pedig otthoni dolgot beszéltek meg.
- Mi az? - böktem meg Jaredet, aki alig tudta visszafogni a nevetését.
- Ezt inkább én akartam megkérdezni. - vonta fel a szemöldökét, mint aki gyanít valamit. Az arcomon pír gyúlt, és elfordítottam a fejem.
- Az előbb még éhen akartatok halni, nem? - fordultam a tesók felé, akik azonnal lehuppantak az ágyakról, Henry pedig kicsit sem visszafogottan végigmért. Még nekem is el kellett ismernem, hogy nagyszerűen állt rajtam az ingje.
Helena kiszökkelt az ajtón, Jared pedig utána, Henry pedig mellém lépve a fülemhez hajolt, és forró lélegzetével megbizsergette az egész testemet.
- Van éhség, amit nem lehet csillapítani. - suttogta, majd követte a többieket az étterem felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése