Lassan lépdelt felém. A nászinduló szólt, de nem tudtam rá figyelni.
Rebeccát figyelem, ahogy lépdel felém a fehér ruhában.
Gyönyörű volt. Vörös haja szabadon omlott a vállára, tudja, mennyire tetszik a hajszíne. Kezében a csokor bazsarózsából áll. Fehér csipke ruhája szabadon hagyja a kulcscsontját, és beburkolja a testét. Három kislány, az unokatestvéreim tartják az uszályt.
Rebecca csak a szemembe nézett, és mosolygott. Én visszamosolyogtam rá, és közben a könnyeimmel küszködöm.
A harmadik évfordulónkon kértem meg a kezét. Mai napig azt állítja, hogy meglepődött, de ismerem. Valószínűleg Sara már előadta neki a nagy monológot, arról, hogy a házasság felesleges, és hogy a nő így csak alá rendeli magát a férfinak.
De azért láttam a csillogást a szemében, mikor hárman, Gabriel, Sara és én elmentünk gyűrűt venni.
Gabriel itt áll mellettem, és ő is azt a nőt nézi, akibe valamikor szerelmes volt. Ő még mindig nem tud megállapodni egy nőnél, de nem is akar.
Peter mellette a zsebkendőbe fújja az orrát. Mondjuk, elég furán néz ki a csillogó fekete öltönyében, de Rebecca engedélyt adott rá, én pedig nem vitáztam.
Másik oldalról Sara áll és tartja a csokrát. Kék koszorúslány ruhája szorosan hozzátapad a testéhez, látom a násznépen, hogy több férfi is csorgatja rá a nyálát.
Nem aggódom érte, úgyis megvédi magát, ha esetleg valaki rámozdul.
Mellette Gabriel húga, Lucy, aki épp kezdi a tinédzserek nehéz időszakát. Szőke fürtjei a háta közepéig él, ugyanolyan kék színű anyagból van a ruhája, mint Sara-é, de a korához illő szabással.
A leendő anyósom hatalmas kalapban virít, szerintem a mögötte ülők semmit nem látnak a ceremóniából. Arcán a szokásos elégedetlenség, de legalább Rebecca megbékélt vele. A kis Beatrice, Reb féltestvére épp a kalap felé kap, és rendesen megráncigálja.
De mindez engem nem érdekel. Csak az a lány érdekel, aki épp felém igyekszik.
Rebecca megpuszilja az apját, aki aztán felém fordul.
- Csak úgy, mint eddig.- fogott velem kezet, én pedig megértettem.
Sosem tudnám Rebeccát megbántani vagy ártani neki. Ezt pedig mindenki nagyon jól tudja.
Még most, ennyi év elteltével is, amikor hozzámér, a szívem hevesebben ver.
Itt áll előttem, az a lány, akit évek óta szeretek, és most már valóban az életem részévé válik. Itt áll, mosolyog, fogja a kezem, szemei csillognak. Megszorítom a kezeit, visszamosolygok rá, mire lesüti a szemeit és elpirul.
A pap pedig belekezd a ceremóniába.
Rebeccát figyelem, ahogy lépdel felém a fehér ruhában.
Gyönyörű volt. Vörös haja szabadon omlott a vállára, tudja, mennyire tetszik a hajszíne. Kezében a csokor bazsarózsából áll. Fehér csipke ruhája szabadon hagyja a kulcscsontját, és beburkolja a testét. Három kislány, az unokatestvéreim tartják az uszályt.
Rebecca csak a szemembe nézett, és mosolygott. Én visszamosolyogtam rá, és közben a könnyeimmel küszködöm.
A harmadik évfordulónkon kértem meg a kezét. Mai napig azt állítja, hogy meglepődött, de ismerem. Valószínűleg Sara már előadta neki a nagy monológot, arról, hogy a házasság felesleges, és hogy a nő így csak alá rendeli magát a férfinak.
De azért láttam a csillogást a szemében, mikor hárman, Gabriel, Sara és én elmentünk gyűrűt venni.
Gabriel itt áll mellettem, és ő is azt a nőt nézi, akibe valamikor szerelmes volt. Ő még mindig nem tud megállapodni egy nőnél, de nem is akar.
Peter mellette a zsebkendőbe fújja az orrát. Mondjuk, elég furán néz ki a csillogó fekete öltönyében, de Rebecca engedélyt adott rá, én pedig nem vitáztam.
Másik oldalról Sara áll és tartja a csokrát. Kék koszorúslány ruhája szorosan hozzátapad a testéhez, látom a násznépen, hogy több férfi is csorgatja rá a nyálát.
Nem aggódom érte, úgyis megvédi magát, ha esetleg valaki rámozdul.
Mellette Gabriel húga, Lucy, aki épp kezdi a tinédzserek nehéz időszakát. Szőke fürtjei a háta közepéig él, ugyanolyan kék színű anyagból van a ruhája, mint Sara-é, de a korához illő szabással.
A leendő anyósom hatalmas kalapban virít, szerintem a mögötte ülők semmit nem látnak a ceremóniából. Arcán a szokásos elégedetlenség, de legalább Rebecca megbékélt vele. A kis Beatrice, Reb féltestvére épp a kalap felé kap, és rendesen megráncigálja.
De mindez engem nem érdekel. Csak az a lány érdekel, aki épp felém igyekszik.
Rebecca megpuszilja az apját, aki aztán felém fordul.
- Csak úgy, mint eddig.- fogott velem kezet, én pedig megértettem.
Sosem tudnám Rebeccát megbántani vagy ártani neki. Ezt pedig mindenki nagyon jól tudja.
Még most, ennyi év elteltével is, amikor hozzámér, a szívem hevesebben ver.
Itt áll előttem, az a lány, akit évek óta szeretek, és most már valóban az életem részévé válik. Itt áll, mosolyog, fogja a kezem, szemei csillognak. Megszorítom a kezeit, visszamosolygok rá, mire lesüti a szemeit és elpirul.
A pap pedig belekezd a ceremóniába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése