Mert ki más lenne annyira profi, hogy már harmadik nap kibicsaklik a bokája?
Pedig egész jó nap volt. S ezt úgy mondom, hogy még mindig semmi kedvem ehhez a táborosdihoz. Oké, talán mégis van egy - két ok (személy), akik miatt maradnék. De most, bekötözött lábbal az ágyamon ülve piszok rossz kedvem van.Kivéve talán, hogy Gabriel inge van rajtam.
Reggel a szokásos vita ment a fürdőben, pedig még előbb felkeltem, mint tegnap, hogy tuti ne a vállam bánja (belilult) Sara kitöréseit, de sajnos ő Sara, rejtélyes módon megtalál, és kitölti rajtam a dühét. Vagy csak ilyen, és ez a valószínűbb.
Reggelinél a tegnapi felállásban ettünk, természetesen most is megszakadt minden beszélgetés, mikor a két szobatársnőm odaért. A fiúk arcát látva nem sokáig fogják ezt tűrni. Sue-t nem láttam, azt hiszem, leszakadt a lányoktól, és inkább a saját feje után megy. Ezt támogatom. Tom konkrétan flörtölt velem, és piszkálódott, Peter nem is evett, és hiába próbáltam közömbös maradni Tommal szemben, az agyam egy kis részének imponált az, amit csinált. Komoly bűntudatom volt. Két okból kifolyólag is: 1. Peter (nem kell részleteznem), 2. bár tetszik Tom igyekvése, beszéd közben máshol és máson jár az agyam, akárhogy próbálok Tomra koncentrálni.
Ez az, egy dög lettem.
Délelőtt szétszéledtünk, mindenki a maga dolgára, most azonban az építészek mögött sétáltam. A lányok fecsegése csak tovább tetézte a rossz kedvemet, mert természetesen Gabriel volt a téma, meg egy másik fiú, azt hiszem az a haverja, akivel tegnap beszélgetett.
- Bár Natalie azt mondta, hogy ő fogja elhívni a gálaműsorra, természetesen szó sem lehet róla, így ma odamegyek, és máris lefoglalom. - az egyik fekete hajú vadul gesztikulálva és vihogva avatta be a tervébe a többi lányt.
- Jaj, Northy (komolyan így hívják), tuti igen mond! Mikor kérezed meg? Ebédnél? - a barátnői izgatottabbak lettek, mint ő maga, de Northy arcán széles mosoly jelent meg.
- Igen, mindenki előtt, hogy egyértelmű legyen, hogy velem jön. - ez később rossz ötletnek bizonyult.
De nem ugrok ekkorát.
Szóval ilyen hatalmas "jó" kedvvel vágtam neki a fénykép készítésnek, ők pedig a kész elemeket kezdték kicsomagolni és összeszerelni. Gabriel rövidnadrágban és egy fehér V-kivágású pólóban volt, a szemére egy pilótaszemüveget tolt.
Csak úgy szokás szerint elképesztően nézett ki. A lányok is inkább őt bámulták, de ők egyébként is azért vállalták be a nagy hegyes körmeikkel az építkezést.
Meleg délelőtt volt, hoztam is magamnak vizet előrelátóan. Olykor-olykor megkértek, hogy fogjak meg egy csomag szöget, vagy egy kalapácsot, úgyhogy a nap megint megpörkölte a vállamat. Nem csak nekem tünt fel.
- Rebecca, miért nem veszel fel egy laza inget? Nagyon fájni fog... - szólt utánam Gabriel, miközben épp nem figyeltem, hogy mellette haladok el. Kissé meglepődve fordultam vissza.
- Az az igazság, hogy pulcsit hoztam csak, de abban meg hőgutát kapnék, így próbálok inkább hűvösben maradni... - nem hagyta el a figyelmem, hogy körülbelül két lépésnyire áll tőlem. Hátán vizesen hozzátapad a póló,amitől valamiért a "szexis" szó jutott eszembe.
- A húgom is mindig megszívja, úgyhogy majd mindjárt kitalálok valamit. - oké, a szívem ugrott egyet, ami nem szokása.
Még most is alig hiszem el, amit tett.
Elhaladt mellettem, hogy az építés vezetővel beszéljen, majd mikor az bólintott, elindult futva a tábor irányába. Egy ideig pislogtam utána, és láttam, hogy a többiek sem értik, hogy mi van, de folytatták a munkát.
Nagyjából negyedóra múlva ért vissza, kezében egy zöld inggel (!). Fogalmam nem volt róla, hogy ezt most miért, vagy hogy, és egyáltalán mit jelent. De rettentően boldoggá tett vele.
Ahogy belebújtam, éreztem az öblítő illatát, és a vékony anyag puhaságát.
Meg persze a többi lány ölő nézését, így lesütött szemmel megköszöntem, és folytattam a fotózást. Ő pedig a falak összerakását.
Ebédidőben mind a hűvös részre ültünk, de persze eszem ágában sem volt levenni az inget. Mindenki belefogott volna a kajálásban, azonban Northy kért mindenkit, hogy csendesedjenek el.
- Köszi. Szóval, mint mindenki tudja, utolsó nap a gálaműsor után buli lesz, és illik valakivel megjelenni. - közben Gabriel felé fordult. - Gabriel, szeretném, ha te lennél a párom. - A fiú egy ideig nézett a lányra, szerintem azt vizsgálta, hogy komolyan gondolja e, majd hirtelen elnevette magát. Northy is vihorászott, de aztán Gabriel megsemmisítő csapást mért rá.
- Bocs, de nem muszáj párban megjelenni, és én egyedül szeretnék menni. - a fiúk elröhögték magukat, többen összepacsiztak, a lány pedig döbbent arccal nézett a fiúra, majd sértődötten otthagyta a társaságot a barátnőivel együtt.
Szóval egyedül jön. De legalább ott lesz.
Visszatértünk a munkához, és épp a lencsébe nézve próbáltam közelebb lépni egy lányhoz, mikor a bokám roppant egyet, én pedig felüvöltöttem.
Mindenki engem nézett. Sikerült egy gödörbe lépnem, szerencsétlenül.
Harmadik nap: ez az én formám.
Persze többen odajöttek segíteni, de akaratlanul is elsírtam magam, pedig utáltam gyengének tűnni. Mr. Korps, az építésvezető kiadta, hogy mindenki menjen vissza dolgozni, ő pedig a terepjáróval visszavisz a táborba, hogy ellássanak. Ketten segítettek feltenni a kocsiba, én pedig inkább a lábamat néztem, nem voltam kíváncsi az arcokra, amik engem néztek. Dühös is voltam, azt hiszem a világra. És nagyon fáj(t) a lábam.
A gyengélkedőn elláttak, szerintük három nap múlva már kötéssel a lábamon újra nyugodtan járkálhatok, de legalább egy napig ágyban kell maradnom és pihentetnem a lábam.
Szuper.
Így hát vacsorára se mehettem ki, se az esti műsorra, de Sue hozott enni, mert a táborban végigsöpört a hír a sérülésemről (pedig alig ismerek valakit), Tom és Peter együtt jöttek megnézni (ezt furcsáltam, de persze jól esett), és az esti program után (megint táncház volt) Gabriel is megérkezett.
A laptopból felnézve ugrott egyet a szívem, de aztán ösztönösen elmosolyodtam.
- Hallom szobafogságra ítéltek. - állt meg az ágyam végénél, és nagyon jól nézett ki, ahogy lenézett rám.
- Igen, elég nagy szívás. - húztam a számat. Most, mikor végre tudja a nevem, és még meg is látogat, ekkor fogom szétunni a szobában az agyam.
- Megmutatsz pár képet? - mosolygott rám, én meg megpróbáltam arrébb húzodni, hogy leüljön az ágyamra.
Ennyire közel még nem volt hozzám, és ez nagyon jó érzés volt. Megnyitottam a mappát, azon belül is napokra volt osztva.
-Tegnapit vagy mait szeretnél látni?
- Legyen a tegnapi.
Diavetítésre állítottam, és így nézegettük őket. Csendben, néha tett rá megjegyzéseket, hogy "nézd, xy milyen fejet vág", meg hogy "ennek Ben nem fog örülni" (végre megtudtam a haverja nevét is), de azért elég sok dicséretet is kaptam.
Aztán odaértünk ahhoz a képhez, amit ebédkor készítettem róla.
- Nem lennél jó lesifotós, túl sokáig haboztál. - mosolygott rám, én meg persze totál vörös lettem.
- Állítottam az élességet. - próbáltam lazának tűnni, de azért tovább lapoztam.
Ekkor kivágódott az ajtó, Emma és Sara (úgy látom, elválaszthatatlanok) léptek be rajta, majd Sara rögtön ki is akadt.
- Fiúknak tilos ide belépni! - ó, éljen a női egyenjogúság. De azért még rátett egy lapáttal - Rebecca szimulálása miatt már így is többen beléptek ebbe a szobába, mint kellett volna, így Gabriel te is mehetsz.
- Sara, jó dolog látni, hogy nem változol. - tápászkodott fel az ágyamról.
- Várj, az inged...- kezdtem levenni.
- Maradjon nálad, ha jobban leszel, úgyis jössz megint fotózni, és megint kelleni fog. Nem lesz kedvem megint elfutni érte. - nevetett rám, Emma majd összeesett, olyan szerelmesen nézett rá, Sara pedig fintorgott. Sue-t nem tudom hol hagyták.
- Öhm... oké. - mosolyogtam én is.
A francba a bokaficammal, még egy ok, amiért dühös vagyok erre a táborra.
- Jóéjt, hölgyeim. - lépett ki az ajtón Gabriel, és elballagott a saját kunyhója felé.
Sara rámnézett, majd szinte elismerően megszólalt: - Nem tudom hogy sikerült, de Gabriel felfigyelt rád. - már azt hittem jóból mondja, de mivel Sararól beszélünk, hozzáfűzött még valamit - De a hiénák úgysem fogják engedni, hogy bármi legyen köztetek. - majd elment a fürdőszobába.
Gabriel inge rajtam maradt (hülye lány szokás, de kezdem érteni), én pedig próbálom megfejteni az érzéseimet.
Eddig nem igazán sikerült.
Pedig egész jó nap volt. S ezt úgy mondom, hogy még mindig semmi kedvem ehhez a táborosdihoz. Oké, talán mégis van egy - két ok (személy), akik miatt maradnék. De most, bekötözött lábbal az ágyamon ülve piszok rossz kedvem van.Kivéve talán, hogy Gabriel inge van rajtam.
Reggel a szokásos vita ment a fürdőben, pedig még előbb felkeltem, mint tegnap, hogy tuti ne a vállam bánja (belilult) Sara kitöréseit, de sajnos ő Sara, rejtélyes módon megtalál, és kitölti rajtam a dühét. Vagy csak ilyen, és ez a valószínűbb.
Reggelinél a tegnapi felállásban ettünk, természetesen most is megszakadt minden beszélgetés, mikor a két szobatársnőm odaért. A fiúk arcát látva nem sokáig fogják ezt tűrni. Sue-t nem láttam, azt hiszem, leszakadt a lányoktól, és inkább a saját feje után megy. Ezt támogatom. Tom konkrétan flörtölt velem, és piszkálódott, Peter nem is evett, és hiába próbáltam közömbös maradni Tommal szemben, az agyam egy kis részének imponált az, amit csinált. Komoly bűntudatom volt. Két okból kifolyólag is: 1. Peter (nem kell részleteznem), 2. bár tetszik Tom igyekvése, beszéd közben máshol és máson jár az agyam, akárhogy próbálok Tomra koncentrálni.
Ez az, egy dög lettem.
Délelőtt szétszéledtünk, mindenki a maga dolgára, most azonban az építészek mögött sétáltam. A lányok fecsegése csak tovább tetézte a rossz kedvemet, mert természetesen Gabriel volt a téma, meg egy másik fiú, azt hiszem az a haverja, akivel tegnap beszélgetett.
- Bár Natalie azt mondta, hogy ő fogja elhívni a gálaműsorra, természetesen szó sem lehet róla, így ma odamegyek, és máris lefoglalom. - az egyik fekete hajú vadul gesztikulálva és vihogva avatta be a tervébe a többi lányt.
- Jaj, Northy (komolyan így hívják), tuti igen mond! Mikor kérezed meg? Ebédnél? - a barátnői izgatottabbak lettek, mint ő maga, de Northy arcán széles mosoly jelent meg.
- Igen, mindenki előtt, hogy egyértelmű legyen, hogy velem jön. - ez később rossz ötletnek bizonyult.
De nem ugrok ekkorát.
Szóval ilyen hatalmas "jó" kedvvel vágtam neki a fénykép készítésnek, ők pedig a kész elemeket kezdték kicsomagolni és összeszerelni. Gabriel rövidnadrágban és egy fehér V-kivágású pólóban volt, a szemére egy pilótaszemüveget tolt.
Csak úgy szokás szerint elképesztően nézett ki. A lányok is inkább őt bámulták, de ők egyébként is azért vállalták be a nagy hegyes körmeikkel az építkezést.
Meleg délelőtt volt, hoztam is magamnak vizet előrelátóan. Olykor-olykor megkértek, hogy fogjak meg egy csomag szöget, vagy egy kalapácsot, úgyhogy a nap megint megpörkölte a vállamat. Nem csak nekem tünt fel.
- Rebecca, miért nem veszel fel egy laza inget? Nagyon fájni fog... - szólt utánam Gabriel, miközben épp nem figyeltem, hogy mellette haladok el. Kissé meglepődve fordultam vissza.
- Az az igazság, hogy pulcsit hoztam csak, de abban meg hőgutát kapnék, így próbálok inkább hűvösben maradni... - nem hagyta el a figyelmem, hogy körülbelül két lépésnyire áll tőlem. Hátán vizesen hozzátapad a póló,amitől valamiért a "szexis" szó jutott eszembe.
- A húgom is mindig megszívja, úgyhogy majd mindjárt kitalálok valamit. - oké, a szívem ugrott egyet, ami nem szokása.
Még most is alig hiszem el, amit tett.
Elhaladt mellettem, hogy az építés vezetővel beszéljen, majd mikor az bólintott, elindult futva a tábor irányába. Egy ideig pislogtam utána, és láttam, hogy a többiek sem értik, hogy mi van, de folytatták a munkát.
Nagyjából negyedóra múlva ért vissza, kezében egy zöld inggel (!). Fogalmam nem volt róla, hogy ezt most miért, vagy hogy, és egyáltalán mit jelent. De rettentően boldoggá tett vele.
Ahogy belebújtam, éreztem az öblítő illatát, és a vékony anyag puhaságát.
Meg persze a többi lány ölő nézését, így lesütött szemmel megköszöntem, és folytattam a fotózást. Ő pedig a falak összerakását.
Ebédidőben mind a hűvös részre ültünk, de persze eszem ágában sem volt levenni az inget. Mindenki belefogott volna a kajálásban, azonban Northy kért mindenkit, hogy csendesedjenek el.
- Köszi. Szóval, mint mindenki tudja, utolsó nap a gálaműsor után buli lesz, és illik valakivel megjelenni. - közben Gabriel felé fordult. - Gabriel, szeretném, ha te lennél a párom. - A fiú egy ideig nézett a lányra, szerintem azt vizsgálta, hogy komolyan gondolja e, majd hirtelen elnevette magát. Northy is vihorászott, de aztán Gabriel megsemmisítő csapást mért rá.
- Bocs, de nem muszáj párban megjelenni, és én egyedül szeretnék menni. - a fiúk elröhögték magukat, többen összepacsiztak, a lány pedig döbbent arccal nézett a fiúra, majd sértődötten otthagyta a társaságot a barátnőivel együtt.
Szóval egyedül jön. De legalább ott lesz.
Visszatértünk a munkához, és épp a lencsébe nézve próbáltam közelebb lépni egy lányhoz, mikor a bokám roppant egyet, én pedig felüvöltöttem.
Mindenki engem nézett. Sikerült egy gödörbe lépnem, szerencsétlenül.
Harmadik nap: ez az én formám.
Persze többen odajöttek segíteni, de akaratlanul is elsírtam magam, pedig utáltam gyengének tűnni. Mr. Korps, az építésvezető kiadta, hogy mindenki menjen vissza dolgozni, ő pedig a terepjáróval visszavisz a táborba, hogy ellássanak. Ketten segítettek feltenni a kocsiba, én pedig inkább a lábamat néztem, nem voltam kíváncsi az arcokra, amik engem néztek. Dühös is voltam, azt hiszem a világra. És nagyon fáj(t) a lábam.
A gyengélkedőn elláttak, szerintük három nap múlva már kötéssel a lábamon újra nyugodtan járkálhatok, de legalább egy napig ágyban kell maradnom és pihentetnem a lábam.
Szuper.
Így hát vacsorára se mehettem ki, se az esti műsorra, de Sue hozott enni, mert a táborban végigsöpört a hír a sérülésemről (pedig alig ismerek valakit), Tom és Peter együtt jöttek megnézni (ezt furcsáltam, de persze jól esett), és az esti program után (megint táncház volt) Gabriel is megérkezett.
A laptopból felnézve ugrott egyet a szívem, de aztán ösztönösen elmosolyodtam.
- Hallom szobafogságra ítéltek. - állt meg az ágyam végénél, és nagyon jól nézett ki, ahogy lenézett rám.
- Igen, elég nagy szívás. - húztam a számat. Most, mikor végre tudja a nevem, és még meg is látogat, ekkor fogom szétunni a szobában az agyam.
- Megmutatsz pár képet? - mosolygott rám, én meg megpróbáltam arrébb húzodni, hogy leüljön az ágyamra.
Ennyire közel még nem volt hozzám, és ez nagyon jó érzés volt. Megnyitottam a mappát, azon belül is napokra volt osztva.
-Tegnapit vagy mait szeretnél látni?
- Legyen a tegnapi.
Diavetítésre állítottam, és így nézegettük őket. Csendben, néha tett rá megjegyzéseket, hogy "nézd, xy milyen fejet vág", meg hogy "ennek Ben nem fog örülni" (végre megtudtam a haverja nevét is), de azért elég sok dicséretet is kaptam.
Aztán odaértünk ahhoz a képhez, amit ebédkor készítettem róla.
- Nem lennél jó lesifotós, túl sokáig haboztál. - mosolygott rám, én meg persze totál vörös lettem.
- Állítottam az élességet. - próbáltam lazának tűnni, de azért tovább lapoztam.
Ekkor kivágódott az ajtó, Emma és Sara (úgy látom, elválaszthatatlanok) léptek be rajta, majd Sara rögtön ki is akadt.
- Fiúknak tilos ide belépni! - ó, éljen a női egyenjogúság. De azért még rátett egy lapáttal - Rebecca szimulálása miatt már így is többen beléptek ebbe a szobába, mint kellett volna, így Gabriel te is mehetsz.
- Sara, jó dolog látni, hogy nem változol. - tápászkodott fel az ágyamról.
- Várj, az inged...- kezdtem levenni.
- Maradjon nálad, ha jobban leszel, úgyis jössz megint fotózni, és megint kelleni fog. Nem lesz kedvem megint elfutni érte. - nevetett rám, Emma majd összeesett, olyan szerelmesen nézett rá, Sara pedig fintorgott. Sue-t nem tudom hol hagyták.
- Öhm... oké. - mosolyogtam én is.
A francba a bokaficammal, még egy ok, amiért dühös vagyok erre a táborra.
- Jóéjt, hölgyeim. - lépett ki az ajtón Gabriel, és elballagott a saját kunyhója felé.
Sara rámnézett, majd szinte elismerően megszólalt: - Nem tudom hogy sikerült, de Gabriel felfigyelt rád. - már azt hittem jóból mondja, de mivel Sararól beszélünk, hozzáfűzött még valamit - De a hiénák úgysem fogják engedni, hogy bármi legyen köztetek. - majd elment a fürdőszobába.
Gabriel inge rajtam maradt (hülye lány szokás, de kezdem érteni), én pedig próbálom megfejteni az érzéseimet.
Eddig nem igazán sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése